Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

3. Gazdaság és munka

11. kép. Juhfejő vendéi Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1962. Sokuk meggazdagodott a juhászaiból, r hászként próbáltak lendíteni a sorsukon. Juhtejfelt, vajat csak a bacsók feleségei használtak, a tehenet tartó gazdáknak volt elég tejfelük, vajuk. Fontos haszonvétele származott a juhtartásnak a vásárokon eladott élőállatból, s a bőrökből is. Főként az őszi időszakban maguk is sok juhhúst fogyasztottak. Értékes volt mindig az agyagos földeket javító juhtrágya. Az 1930-as évekig szokásban volt a tarlók kosarazása. Kosárnak nevezték a hosszú kerítésdaraboktól (dranka, lécka) gyorsan összeállítható karámot, amiben a juhfalkát néhány napig éjszakáztatták, majd újabb helyen állították fel. A tehetős nagycsaládok a válakozások előtt külön-külön oldották meg juhfalkáik legeltetését, a nagygazdák a tagosítások után juhásztanyákat építettek és saját juhászt fogadtak, a csupán néhány juhot tartó kisgazdák pedig közösen fogadtak juhászt. Az uradalmi juhászok vezetőjét, számadóját bacsónak nevezték, aki valóságos úr volt a sorkoszton élő falujuhászhoz képest, íg mások feles, harmados, árendás ju12. kép. Ivócsanak a 19. századból. Hódoscsépány, Borsod m. Déri Múzeum, Debrecen