Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

2. Erdőhasználat

Nyár elején felkeresték az erdei vadcseresznyefákat, más cseresznye nem is volt. Gyűjtötték a szamócát, majd a málnát, a szedret; mind csemege volt. Ősszel a csipkéi, a somot és a vadszilvái (kökény) gyűjtögették. Utóbbit nyálltának használták, bort erjesztettek belőle. A somból pálinkát főztek, a csipkéből - sütőtök hozzáadásával - főleg lekvárt főztek. Lekvárt főztek a borbolyacsevje savanykás ízű, piros fürtű bogyóiból is (Uppony környéke). Hársfavirágot és csipkét használtak teának. Domaházán gyűjtögették a borókamagot is. Egy csípőjüknek támasztott, kerek kosárba ütögették az asszonyok burókaverö botvaX. „Jó pénzt lehetett érte kapni." A csertölgy makkján nemcsak a gyisznónyájat és a gulyát hizlalták, de amikor jó termés volt, szekérszám hordták haza az állattartó gazdák is. Asszonyokat, gyerekeket fogadtak fel, akik kezükkel kosárba kaparták és zsákokba gyűjtötték a makkot. Otthon sírvermekben vermelte el a gazda, és tavasszal, amikor a makk már csírásodott, kibontotta. Jó takarmány volt, igen szerette a szarvasmarha. Gyűjtöttek bikkmakkot, sőt ínséges időkben emberi tápláléknak használták. A mogyorót eladták a piacon vagy tésztákat ízesítettek vele. Eladásra gyűjtötték a suskái (cserfa-gubacsot) is, a bőrcserzés fontos alapanyagát (Dédes, Uppony). Sokan gyűjtögették a réteken termő madársóskát, vadsóskát. Levest, mártást főztek belőle. Orvosságnak adták el az édesgyükerű páfrány gyökerét. A bábaguzsalyt (zsurlót) az asszonyok főként edénysúrolásra használták. Állatnak, embernek egyaránt ajánlották hashajtóként is. Gyógyászati célokra, kuruzslásra (rontás, szemverés ellen) szintén sokfajta füvet, virágot használtak (kakukkfű, tisztesfű, pimpó, vérfű, farkasalma, kopotnyik, útilapu stb.). A pöfeteggombát is vérzés elállítására szedték. Gyerekek keresték és ásták ki a szapora csicsókát (Helianthus tuberosus), amelynek édeskés ízű, burgonya formájú gumóit nyersen ették (Hangony-völgyi falvak). Dédesen és környékén a turbujka gyökérgumóját tavasszal csak addig fogyasztották, amíg az ég először megzendült. A szegények rendszeresen gyűjtögettek az erdőn téli takarmánynak való füvet - amit kézzel nyőttek vagy sarlóztak -, leveles faágakat és lehullott falombot. A zsákokba tömött, lapos kötéllel a hátukon hazavitt erdei avart, harasztot ajjazó5. kép. Idős gazda saját készítésű kosarakkal. Csokvaomány, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1959.