Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

1. A táj és népe

népesebb Csépányi nemzetségen kívül a Császár, Beretky, Dálnoky, Somoskövy család említhető. Détérben a Borbás nemzetség 1657-ben kapta címeres nemesi levelét. A mónosbéli Szabók 1635-ben újították a kutyabőrt. Borsodszentgyörgyön a Csépányi és Császár családnak is voltak földjei, helyi nemesség a Németh nemzetség. Az említett családnevek ma is nagy számban találhatók meg nemcsak a nemzetségek egykori településein, hanem Ózdon és a szomszédos községekben is. BOROVSZKY szerint a falvak többsége nevet adott az ott lakó nemesi családoknak (Csépány —> Csépányi, Hangony —•> Hangonyi, Várkony —> Várkonyi, Omány —> Ományi, Csernely —> Csernelyi). Jobbágytöbbségü falvakban is számos elszegényedett, zsellérsorsra jutott kisnemes élt, akik sok esetben elpusztult falvak nevét őrizték meg családnevükben (Kóródi, Utassy). A kisnemesség nagy többsége már megnemesítése idején is paraszti életnívón élt, maga művelte földjeit, pásztorolta jószágait. 4. térkép. Nemesi és jobbágyfalvak a 19. század közepén A = jobbágyfalvak, B = kisnemesi falvak Szerencsés esetekben a jobbágyok nemzetségeinek kontinuitása is megragadható. Például Szentsimonban 1455-ben feljegyezték már a Bíró és a Kónya családnevet, 1551-ben a Bellér és a Kovács, 1564-ben a Mak családot, s ezek