Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

1. A táj és népe

Az egykori kisnemesi települések (pl. Sajónémeti, Center, Bolyok, Domaháza stb.) kevésbé vállalják a barkó nevet, mint a hajdani jobbágyfalvak lakói (Szentsimon, Velkenye, s a fentebb említett Csernely-völgyi falvak). Az ózdi kohászatban és a bányákban dolgozó bejáró munkásság zöme általában véve vállalja, de a kolóniákon élő, illetve a Barkóságon kívül eső körzetből bejáró dolgozók elhárítják a barkó jelzőt. Heves megye régi határain belül semmi nyomát nem találtam a barkó csoporttudatnak. Az észak-hevesi falvakat a szomszédos borsodiak és nógrádiak sem nevezik barkónak. A pétervásári, tarnaleleszi, istenmezei palócság a ma Nógrádhoz tartozó Zabar, Cered, Pogony, Barna lakosságát ismeri ezen a néven. Megismerték őket a viseletükről, szóejtésükről és nem hagyták megjegyzés nélkül, ha vásárban, búcsúban meglátták őket: „Jönnek már a ceregyi szalagosok, jönnek a ceregyi barkók." Mikófalván, Egerbocson az Eger-patak keleti oldalán fekvő Bélapátfalva, Bükkszentmárton, Bükkmogyorósd, Balaton népét „egy törzsről származónak", barkónak tartják. Azok is „rokonnak ismerik egymást", s Mónosbélt is maguk közé számítják. Zabaron a következő falvakat sorolják a barkó csoporthoz: Zabar, Cered, Báma, Pogony, Domaháza, Péterfala, Gesztete, Tajti, Óbást, Egyházasbást, Medveshidegkút és Vecseklő. Rima- és Balog-völgyi falvakban ma is úgy mondják, ha Gesztete, Détér, Ajnácskő irányába indulnak: „Megyünk a Barkóságnak!", így nevezik a dél-gömöri Erdőhát és Medvesalja katolikus falvait Velkenyétől Ajnácskőig. Fülek körzetében barkónak a medvesalji falvakat tartják. Ott úgy tudják, hogy „Ajnácskőtől felfelé kezdődik a Barkóság". A medvesalji falvakban szívesen vállalják a barkó elnevezést, de Ajnácskőt, Almágyot nem sorolják a Medvesaljához. Hat faluból álló csoportjuk összetartozás-tudata igen erős. Ezek után felmerül a kérdés, miért nevezik ezt a magyar népcsoportot barkónak, honnan ered az elnevezés. Sajnos a névnek megnyugtató etimológiája nincs. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Bp., 1967.) szerint is bizonytalan eredetű. Tévesnek minősíti a szótár a 'pofaszakáll'jelentésű szóból, a Barka helységnévből és valamely ősi magyar népcsoport állítólagos várhun, barhun nevéből való származtatásokat.** Lehetségesnek tartja viszont, hogy a Barkó személynév köznevesülésével jött létre a barkó népnév. Ez a személynévi eredeztetés már korábban is felmerült - az Albert kicsinyített alakját látták benne. Az említett szótár ezt elveti és a Bertalan, Bartalan férfinév kicsinyítő alakjaként magyarázza a Barkó személynevet. Felteszik a szótár írói, hogy ez a személynév valaha különösen gyakori lehetett a szóban forgó vidéken. Ezt a feltevést azonban semmi sem támasztja alá. Egyáltalán nem bizonyítható, hogy a Barkó személynév Gömör és Borsod határos területein valaha is gyakori vagy egyáltalán ismeretes lett volna. *Az 1830-as évek óta gyakran vitatott várhun (vorchun) népnév esetleg a Várkony helynévvel hozható kapcsolatba. Lehetséges, hogy az uar-hun avarok egy töredéke volt a hazai Várkony helységek névadója. Leegyszerűsítve és másképp fogalmazva az „avarok neve" volt a várkony a 9-10. században. Ezt fogadja el Kristó Gyula és teszi magáévá Lehoczky Alfréd (1996) munkája. A Sajóvárkony határában található Ladány helynévben feltehetőleg egy iráni népcsoport neve rejlik. A Hetény helynevet Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára című müve a hét számnév származékának tartja és személynévre vezeti vissza, nem pedig népnévre.