Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

7. Népviselet

Többnyire fehér trimflist hordtak, de például Istenmezején a sárga és a kék színű harisnyát kedvelték. A férfiak egyáltalán nem viseltek papucsot, de a nők sok faluban hordtak a 20. század első felében bőrpapucsot piros szegéllyel díszítve. A csizmaviselet megszűnése hosszabb folyamat volt, amely Ózdon, Borsodnádasdon már a 20. század elején elkezdődött. Gömörben is korán megjelent a fűzős és pántos női cipő, de Domaháza körzetében még az 1940-es években is megszokott dolog a nők csizmaviselete. Kesztyűt nem hordtak, de a Hangony-völgyi falvakban szokás volt, hogy a leányok gyapjúfonálból maguk kötötte kesztyűt adtak ajándékba a „karácsonyi keresztapának" kiszemelt legénynek. Ujjai nem voltak a kesztyűnek. Csak a kézfejet és a csuklót védte. Kék, sárga, piros csíkok élénkítették. Az újszülöttnek inget, kis féketőt, pilinkát (vászonpelenka) az anyai nagyanya adott. A keresztanya lepedőt vett neki korozsmába. Pólya helyett babadunna szolgált, ami színes szalagokkal volt összekötve. A gyerekek - a fiúk is - 6 éves korukig térden alul érő, egybeszabott vászoninget hordtak. Ennek viganó volt a neve. 67. kép. Idős asszony vasárnap délelőtt. 68. kép. Munkaruhára felvett rókaprémes Domaháza, Borsod m. mente. Szentsimon, Gömör m. Paládi-Kovács A. felv. I960. Paládi-Kovács A. felv. 1959.