Fery Veronika szerk.: Fery Antal élete, munkássága, alkotásainak jegyzéke (Miskolc, 2005)

Dr. Soós Imre: Fery Antal grafikusművész élete, munkássága

Ezzel az eljárással főként ex librisek és alkalmi grafikák kerültek ki kezei alól, melyeket gyűjtőnéven kisgrafikának ne­vezünk. Az ex libris rendeltetése közismert, hiszen évszázadok óta szolgált ez a kis­méretű grafika a könyv tulajdonosának jelzésére. Az utolsó száz évben azonban ezekből egyre kevesebbet ragasztottak be könyvekbe. Az ex libris önálló életet kez­dett: a grafikabarátok gyűjteni kezdték egymás könyvjegyeit, cserélték, adták­vették ezeket a lapokat. A gyűjtés egyide­jűleg az alkalmi grafikákra is kiterjedt: karácsonyi, újévi üdvözlőlapok, házassági értesítések, egyéb jókívánságokat, üzene­teket tartalmazó lapok kerültek ki a leg­kiválóbb grafikusok műhelyéből, de a dilettánsokéból is. A grafikák technikája egyre változatosabb lett. A fametszet mel­lett linómetszet, rézkarc, rézmetszet, lito­gráfia is polgárjogot nyert. Alkalmi grafika az „In honorem" lap is, amikor a gyűjtő kedves írója, költője vagy egy-egy állam­férfi, művész emlékére készíttet kisgrafi­kát. A kisgrafika gyűjtése századunk első felében egész Európában elterjedt. Ha­zánkban a két világháború között ezek gyűjtőinek két egyesülete is működött. Fery Antal első kisgrafikáit 1939-ben készítette. Mire belelendült ebbe a mű­fajba, kitört a második világháború. Az ex libris gyűjtése stagnált, majd a hábo­rú végére teljesen elhalt, az exlibris-egye­sületek feloszlottak. Művészünk könyv­jegyeivel egyetlen alkalommal,1943-ban még szerepel a Műcsarnok kiállításán, azonban a háború forgószele őt is elkapja. Katonai behívót kap. Grafikusi képesítése miatt a vezérkarnál teljesít szolgálatot, egyszerű közlegényként térképeket raj­zol. Amikor alakulatát a hadi események miatt Nyugatra telepítik, ő is Németor­szágba kerül, majd hadifogságba esik. Hazatértekor a megtorlás nem marad el: bár felróható vétke nincs, négy eszten­deig rendőri felügyelet alá helyezik. E so­rok írójának egy alkalommal elmondta, hogy a megtorlás oka az a két antibolse­vista plakát lehetett, melyeket a negyve­nes években készített. Elkészítésükkor ez nem volt büntetendő cselekmény. Ilyen körülmények között a beilleszkedés nem ment könnyen. Kollektív műteremben dolgozik, hozzá hasonlóan megbélyeg­zett művészek társaságában, „dekorációs" munkákon. Alkotásjegyzéke az 1944-45 évekből nem tartalmaz kisgrafikát. 1946­ban kilenc, 1947-ben pedig mindössze két ilyen lap kerül ki kezei közül. Az öt­venes évek elején is csak 1-2 kisgrafikát készít évente. Másfél évtizedes mozdulatlanság után a Kisgrafikabarátok Köre (KBK) 1959-ben történt megalakulása keltett hullámokat az itthoni kisgrafikai élet állóvizén. A kez­deményezés Réthy István grafikagyűjtő érdeme, aki korábban is részt vett az egyik megszűnt egyesület vezetésében. Javasla­tát a Fiatal Művészek Stúdiójában Stettner Béla grafikus támogatta, aki kommunista párttagsága és művészi tekintélye révén úrrá tudott lenni a megalakulás nehézsé­gein. Jelentkeztek a régi gyűjtők is és a Kör első elnökévé dr. bérei Soó Rezső egyetemi tanárt választották. E tisztségben őt ké­sőbb Varga Mátyás, Kossuth-díjas díszlet­tervező, majd Varga Nándor Lajos, a Képző­művészeti Főiskola grafikai tanszékének

Next

/
Thumbnails
Contents