Fery Veronika szerk.: Fery Antal élete, munkássága, alkotásainak jegyzéke (Miskolc, 2005)

Dr. Soós Imre: Fery Antal grafikusművész élete, munkássága

A 92 oldalas kötetben Fery 30 fametszete szerepel. Az ismertetett kicsiny könyvekben sze­rencsésen találkozott a szövegválogatást végző tudós nagy tárgyismerete, kultú­rája a képeket emblémaszerűen megjele­nítő fametsző remeklésével. A kis kötetek erénye, hogy a tartalmat nem terhelik oldalakon végighúzódó s az apró betűk miatt nehezen olvasható szövegek. A rö­vid idézetek, az azokhoz kapcsolódó mag­vas magyarázatok, végül pedig az apró méretük ellenére is átütő erejű képek hármas egysége a könyveket olvasmá­nyossá s egyben tetszetőssé teszi. Olyan vonzó kiadványok ezek, melyek mind­egyikét vademecumként szívesen teszi zsebébe az ember, hogy nyugalmas per­ceiben megpihenjen, felüdüljön már a könyvecske átlapozásával is. Csak sajnálni tudjuk, hogy dr. Bottyán János eltávozása miatt a sorozat nem foly­tatódott, pedig a szerzőpáros terveiben további ilyen gyönyörűségek, így Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Misztótfalusi Kis Miklós munkásságára emlékeztető kötetek szerepeltek még. „Keresem az időtálló stílust" - írta Fery Antal egyik kiállítása katalógusában. Az idős mester a kisgrafika olyan egyedülálló, csak reá jellemző stílusát teremtette meg, mely példaként hat itthon és külföldön egyaránt. Realista szemléletéhez, a közért­hetőséghez egész élete során hú maradt. Saját szavai szerint „ropogós" fametszetek megalkotására törekedett és életműve őt a magyar fametszet egyik legnagyobb mes­terévé tette. Még fiatal korában hangzott el róla, de a megállapítás helyességét azóta egy emberöltő igazolta: „Mint embernek és művésznek csak barátai vannak". 1993. márciusában a 85 esztendős, de szellemi erejének teljes birtokában levő Fery Antal grafikusművész váratlanul megbénult, sem mozogni, sem beszélni nem tudott. Pár hetes kórházi ápolás után hosszú otthoni ápolás következett, más­fél év után azonban a művész vas szerve­zetének energiatartalékai is kimerültek. 1994. június 30-án hajnalban csendesen elseznderedett. Koporsóját július 12-én sokan kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Fery Antal személyében a mai magyar kisgrafika művészet legnagyobb, stílus­teremtő mesterét veszítettük el, aki több ezer darabot kitevő alkotásaiban a ma­gyar művelődés grafikai enciklopédiáját alkotta meg. Történelmünk nagyjai, írók, költők, művészek portréit metszette fába, de zseniális képi megfogalmazásban je­lentek meg lapjain, a magyar műemlé­kek, történelmi városképek, sőt még egy­egy védett fa, növény képe is. Remek fametsző volt. Ez volt számára a fő megnyilatkozási forma, bár rajzban, akvarellben, sőt mozaik-képekben is ma­radandót alkotott. Grafikai lapjait a biztos kézjárás mellett pózmentes hazaszeretete, meleg embersége és ritkán megmutat­kozó, fanyar humora tette olyan jellegze­tessé, hogy a világ gazdag exlibris-termé­séből is kiviláglanak alkotásai. Lapjai ma önmaguk vallanak alkotójukról a gyűjtők mappáiban. Nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy alig van olyan grafikabarát ebben az országban, aki Fery Antalt ne ismerte és tisztelte volna.

Next

/
Thumbnails
Contents