Fery Veronika szerk.: Fery Antal élete, munkássága, alkotásainak jegyzéke (Miskolc, 2005)
Dr. Soós Imre: Fery Antal grafikusművész élete, munkássága
A 92 oldalas kötetben Fery 30 fametszete szerepel. Az ismertetett kicsiny könyvekben szerencsésen találkozott a szövegválogatást végző tudós nagy tárgyismerete, kultúrája a képeket emblémaszerűen megjelenítő fametsző remeklésével. A kis kötetek erénye, hogy a tartalmat nem terhelik oldalakon végighúzódó s az apró betűk miatt nehezen olvasható szövegek. A rövid idézetek, az azokhoz kapcsolódó magvas magyarázatok, végül pedig az apró méretük ellenére is átütő erejű képek hármas egysége a könyveket olvasmányossá s egyben tetszetőssé teszi. Olyan vonzó kiadványok ezek, melyek mindegyikét vademecumként szívesen teszi zsebébe az ember, hogy nyugalmas perceiben megpihenjen, felüdüljön már a könyvecske átlapozásával is. Csak sajnálni tudjuk, hogy dr. Bottyán János eltávozása miatt a sorozat nem folytatódott, pedig a szerzőpáros terveiben további ilyen gyönyörűségek, így Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Misztótfalusi Kis Miklós munkásságára emlékeztető kötetek szerepeltek még. „Keresem az időtálló stílust" - írta Fery Antal egyik kiállítása katalógusában. Az idős mester a kisgrafika olyan egyedülálló, csak reá jellemző stílusát teremtette meg, mely példaként hat itthon és külföldön egyaránt. Realista szemléletéhez, a közérthetőséghez egész élete során hú maradt. Saját szavai szerint „ropogós" fametszetek megalkotására törekedett és életműve őt a magyar fametszet egyik legnagyobb mesterévé tette. Még fiatal korában hangzott el róla, de a megállapítás helyességét azóta egy emberöltő igazolta: „Mint embernek és művésznek csak barátai vannak". 1993. márciusában a 85 esztendős, de szellemi erejének teljes birtokában levő Fery Antal grafikusművész váratlanul megbénult, sem mozogni, sem beszélni nem tudott. Pár hetes kórházi ápolás után hosszú otthoni ápolás következett, másfél év után azonban a művész vas szervezetének energiatartalékai is kimerültek. 1994. június 30-án hajnalban csendesen elseznderedett. Koporsóját július 12-én sokan kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Fery Antal személyében a mai magyar kisgrafika művészet legnagyobb, stílusteremtő mesterét veszítettük el, aki több ezer darabot kitevő alkotásaiban a magyar művelődés grafikai enciklopédiáját alkotta meg. Történelmünk nagyjai, írók, költők, művészek portréit metszette fába, de zseniális képi megfogalmazásban jelentek meg lapjain, a magyar műemlékek, történelmi városképek, sőt még egyegy védett fa, növény képe is. Remek fametsző volt. Ez volt számára a fő megnyilatkozási forma, bár rajzban, akvarellben, sőt mozaik-képekben is maradandót alkotott. Grafikai lapjait a biztos kézjárás mellett pózmentes hazaszeretete, meleg embersége és ritkán megmutatkozó, fanyar humora tette olyan jellegzetessé, hogy a világ gazdag exlibris-terméséből is kiviláglanak alkotásai. Lapjai ma önmaguk vallanak alkotójukról a gyűjtők mappáiban. Nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy alig van olyan grafikabarát ebben az országban, aki Fery Antalt ne ismerte és tisztelte volna.
