Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Kútba estem, ki húz ki?... " - A palócföldi fiatalság társas élete és szórakozásformái

alkalomból »felszabaditottak« ...az új kaszás keresztapát választott magának és a banda számára 3 liter bort fizetett." - közli a fél évszázaddal ezelőtt is élt hagyományt Bakó Ferenc.

62 Az avatott, idősebb legényeket egymagukban és csapatostul - ha csak nem „tévelyegtek" - a csendőrök sem bántották. Jól tudjuk, főként télidőben a kocsma elsődleg inkább találkozóhelyül szolgált a gyülekező fiataloknak; hosszabb időt nem is engedélyeztek volna az öregek. Számos településünkön még ma is emlékezetes egy-egy legénytréfa, még akkor is, ha az évtizedeken át örökítődött. Bükkszéken a karácsony böjti éjjeleken a hegyoldalban tüzet raktak és durrogtattak. Főként a Luca-napkor bezárkózó lányos házakat riogatták kiáltással, udvarok, csűrök felforgatásával (Bükkszék, Sajónémeti, Szilvásvárad). Egerbocson, langyos, tavaszi éjidőben az „olyan" lányok ablakához petrezselyemcsokrétát raktak a legények. Az idősebbek életében jeles alkalom volt a sorozás, amire izgalommal vegyes büszkén mentek csapatostul, szekéren. Erre általában tavasszal került sor, s újabb alkalom: a besorozottak bállal való ünneplése. Az őszi bevonulás előtti hét vasárnapján viszont a búcsúzási bált szervezték az ifjabbak és leánytársaik. 4a. A palócföldi fiatalság társas és az egész közösség színe előtti együttlétének jellegzetes megnyilvánulásai voltak a vasárnap ebéd előtti s főként délutáni séták, találkozások, vidám beszélgetések, csoportos éneklések és táncok. Ezek időszaka a húsvét vagy pünkösd idejét követő kora s késő nyári hétvég, helyszínük pedig az egy-egy település kitüntetett közösségi tere(i). így pl. Mikófalván a Kálvária-domb, Bocson a szövetkezet udvara, és igen sok helyütt a híd töve, a kovácsszín környéke, a faluköz, erdöszél, pincék eleje, községháza stb. Egerbocson régente a faluszéli szilváskertekbe mentek, pokrócot terítettek le és a különböző korosztályok egy-egy csoportban mulatoztak. Általában az esti harangszóra (8 óra) az ifjabbaknak haza kellett menni, míg az idősebbek maradhattak. Olcsó táncot is szerveztek vasárnaponként a legények az iskolavagy a kocsmaudvaron. „Kis belépő volt, csak annyi, hogy egy-két muzsikásnak telijén. A lányok nem is fizettek ilyenkor."

63 Mikófalván is a litánia után gyűltek össze a lányok, s a legények kíséretében „ünneplőjükben mentek ki szépen a vasútállomásra", a fél hatkor Egerbe induló vonathoz. Az állomási beszélgetés után hazamentek, vacsoráztak, majd egyszerűbb ünneplőbe átöltözve indultak a hídhoz. „Sétálónk a híd fele" - mondták, vagy a „keresztyig" is elmentek. Itt este nyolcig, fél kilencig táncoltak, „összesürögtek" vegyesen a fiatalok.

64 Bükkszéken vasárnap délutánonként a fiatalok kisétáltak a tetőre, az Egri útra. Ilyenkor a szomszédos Hevesaranyosról is idejöttek a fiatalok. Harmonikaszóra a „csinát úton szórakoztak". Néhány aranyosi legény be is jött a faluba, majd este mentek haza. Néha Terpesről is átjártak a csak egy kilométeres távolságot jelentő „vesztő úton".

65 A laza, kötetlenebb összejövetelek mellett a legtöbb településen a bálok jelentettek komoly szórakozási alkalmat a fiatalok közösségeinek, de ezeket a felnőtt, családos generációk is számon tartották. A bálokat általában a közösségek életében, ünnepi gyakorlatában a legjelesebb alkalmakhoz kapcsolódóan szervezték. Általánosságban karácsony, szilveszter, farsang, húsvét, majális, pünkösd, Szent István-nap, szüret, valamint a fogadott ünnepek (búcsúk), másutt a bányásznapok jelentették e kört. A helyBakóF., 1954. 13-14. Balogh Bclánc Berecz Gizella (Egerbocs), sz. 1919. sgy. Kovács Györgyné Kelemen Margit (Mikófalva), sz. 1899. sgy. Huszár Gyuláné Varga Kocó Margit sz. 1909.