Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

EGY PÁLYATÁRS AJÁNLÁSA (Petercsák Tivadar)

Egy pályatárs ajánlása A

néprajzkutató Kriston Vízi József csaknem két és fél évtizedes kutatómunkájáról nyújt áttekintést a tanulmánykötet. A szerző Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében végzett muzeológusi munkájának, néprajzi adatgyűjtésének válogatott, s nemcsak a Palócföld, de tágabban az észak-magyarországi régió - Kazártól Pusztafaluig terjedő - folklór hagyományait tárja az olvasók elé. Kriston Vízi József nem elméleti kérdéseket feszeget, hanem olyan szokásformákat dolgoz fel, amelyekben évszázadok tradíciói és a közelmúltban is élő népi gyakorlat egyaránt megtalálható. írásai között jó néhány a folklorizálódás folyamatát is bemutatja, azt az átalakulást, ahogy a népi kultúra keretei közül átvett folklórelemek a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyok közepette a 20. század végi ipari és kétlaki életmódot folytató emberek közösségi szokásaiban megjelennek. A sokszínűség és a folklorizmus folyamatának a bemutatása adja a tanulmánykötet egyik fő értékét. Ugyanakkor fontos, hogy a különböző szakmai folyóiratokban, néprajzi monográfiákban megjelent írások összegyűjtve, egy kötetben kerülhetnek az érdeklődő olvasók elé. Az érdeklődés pedig előre prognosztizálható, hiszen felgyorsult és individualizálódó világunkban nagy szükség van a nemzeti hagyományok olyan területeinek a megőrzésére és továbbvitelére, mint a gyermekjátékok, a társas szórakozási formák és dramatikus közösségi játékok. A turisztikai adottságok hasznosításához szervesen kapcsolódnak az emléktárgyak, amelyek lokális sajátosságainak a felméréséhez és megvalósításához nyújthat segítséget a szerző tanulmánya. A főiskolai hallgatók, óvodapedagógusok, tanítók, művelődésszervezők és turisztikai menedzserek számára adhatnak támpontot és hiteles leírásokat a kötet dolgozatai. A szakmai ajánlás mellé kívánkozik még néhány személyes megjegyzés. Amikor az 1970-es, 80-as évek fordulóján szervezett zempléni kutatásban Kriston Vízi József és jómagam részt vettünk, még egyikőnk sem gondolta volna, hogy az egri Dobó István Vármúzeum rövidesen mindkettőnk munkahelye lesz. Örömmel és hálásan emlékszem vissza arra, hogy Egerbe kerülve az akkor már itt dolgozó kollégám sokat és önzetlenül segített a gyűjtemények megismertetésével és a megyében szerzett tapasztalataival. Az együtt szervezett tájkonferenciák, kiállítások - mint pl. a besztercebányai népművészeti tárlat - kedves emlékeim közé tartoznak. Mindketten részt vettünk a palóc kutatásban és egy bükki szlovák falu, Répáshuta monografikus vizsgálatában, ahol Jóska természetesen a fiatalság társas életét dolgozta fel. Kollégánk szervezőkészségét és aktivitását a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Néprajzi Szakosztályában és a Heves Megyei Népművészeti Egyesületben is megtapasztalhattuk.