Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Kútba estem, ki húz ki?... " - A palócföldi fiatalság társas élete és szórakozásformái

A palócföldi fiatalság társas élete és szórakozásformái A

népi társas élet, a közösségi érintkezés formáinak (alkalmainak) sokszínűsége, a lokális vagy regionális adatok további gyűjtésére, így egy árnyaltabb társadalomkép megrajzolásának fontosságára jó fél évszázada Szendrey Ákos hívta föl a figyelmet.

1 Az Ethnographia hasábjain közölt tanulmány a népi élet társas összejöveteleit vizsgálja, s azok szinte mindegyikénél szembetűnik a serdülő, vagy inkább a házasságkötés küszöbéhez tartó fiatalság kiemelkedően aktív szerepe. S így az is jól kivehető, hogy a népi közösségek tradicionális vagy változásban, átalakulásban lévő csaknem összes szokásformáiban: a kalendáris, a gazdasági, valamint a családi és a társadalmi ünnepek lezajlása során tevékeny részt vállaltak ezekből - a közösség íratlan szabályai szerint. E korcsoportok mindennapi és ünnepi viselkedésmintái - mint látni fogjuk - természetesen egyre inkább a családi és a közösségi munkaszervezetben elfoglalt (vagy célzott) helyzet következményeiből fakadtak.

2 A falusi/paraszti ifjúság életének vizsgálata során is, a munka-ünnep viszony működtetésénél a másutt szintén megjelenő fogalmak: szokás, erkölcs, illem vagy a (polgári szociológia tárházából átvett és meggyökerezett) szórakozás egyaránt használhatóvá válnak.

3 A címben jelzett dolgozat adat- és anyaggyűjtése 1979-1983 között folyt a Bakó Ferenc vezette Palóckutatás

4 keretén belül, és elsősorban a kijelölt 20 nógrádi, hevesi és észak-borsodi településre koncentrált.

5 A Palócföld népi játékkultúrájának teljességre törekvő összegzése

6 mellett azonban most kínálkozott alkalom arra, hogy igencsak tömörítve e régió mindkét nembéli fiatalsága társaséletét és szórakozásaik hagyományos formáit bemutathassam. A palócoknak nevezett népesség által legsűrűbben lakott, hosszan elnyúló északmagyarországi településsáv ifjúságának életéről is említést tesz Szeder Fábián 1819-es közleményében,

7 mikor arról szól, hogy táncra, szórakozásra leginkább lakodalomban és vendégségkor (templombúcsú alkalmával)

8 kerül sor. „Évődésre ad alkalmat a kender 1 Szendrey Á., 1938. 2 Említsük példaként most csak Morvay J., 1956.; Szabó L, 1968. munkáit, illetve összefoglaló tömörséggel: Manga J., 1979. 3 Jávor K., 1970; Veres L, 1979, 1984.; Kriston VíziJ., 1981. és Jánosi Gy., 1986. 4 Bakó F., 1968. és 1970. 5 Az általa, illetve szerkesztésében közreadott, eddig megjelent három kötet tanulmányai is ezekre koncentrálnak. Lásd: Bakó F., 1989a., 1989b. és 1989c. 6 Kriston VíziJ., 1984a., illetve a Palócföld IV. kötetben. 7 Szeder F., 1819.37. 8 Vö. még: Kriston VíziJ., 1984b.