Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Termett a meggyfa... " - Istvánffy Gyula játékgyűjtései

Dória dob, Szivia, kavia, Aranypitye, lötty. Akire az utolsó szó jut, az lesz a macska, s a többit, akik szanaszét futnak, elkezdi kergetni.

35 Felment füge a fára, Fészket rakott az ágra, Egyet tojt, kettőt (3-at.. .10-ig) tojt, s akire az utolsó szótag jut, kergeti a többit, míg egyet el nem fog.

36 Egy-begy, csobolyó, Kecskerágó mogyoró Ezalatt a föld alatt. Ebbe bebe Benke, Búboska feneke, Szil, szál leppentyű, Az orrodra vaskesztyű. Akire az utolsó szótag jut, a körben állókat addig kergeti, amíg valakit el nem fog. (Mikófalva) Istvánffy Gyula korai, matyóföldi gyűjtéseiben az alábbi „kullancsjáték" érzékletes leírását adja. „A gyermekek körbe állanak s egy a kör közepén állva sorsot vet a körben állókra a következő versikével: Verebek voltunk, földre szálltunk, Küllő szemet szedegetünk, Póré, póré Kövér kakas koncsorgásé. Dobd ki balog sugár. Akire a „sugár" szó esik, kimegy a körből. Ilyenformán a körben állók valamenynyiét kisorsolják, természetesen egynek a kivételével. Akire az utolsó szó nem esett, ez marad a kullancs. Erre a többi futásnak ered szanaszét, a kullancs meg utánuk, s addig üldözi, hajszolja társait, míg valamennyit össze nem fogdosta. Akit egyszer már elfogott, annak abban a játékban tilos ismét futni. A sorsvetésnél használják a következő kiolvasó mondókát is: Elmentem én az erdőre Bükkfa tüzet rakni, Utánam jött egy vén ember Hátba veregetni. Hozd el fiam a csutkát, Hadd uszítsam a kutyát. Amott-e! (Tard, 1895)"

37 A kergető-üldöző „libázás"-t pedig a kedvelt felelgetős változattal szintén Tardról hozta etnográfus elődünk. „A gyermekek egyet maguk közül megválasztanak rókának, a másikat meg anya-lúdnak, a többi pedig liba lesz. A pázsiton szanaszét legelő libákhoz odaszól az anyalúd: Gyertek be, buriskáim, Istvánffy i. m. 119. Egerbocs, 1912.; istvánffy i. m. 121. Istvánffy 1985. 118.; Uő. 1963. 88-89.