Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - „Karácsonyéji Álmok." avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben

Egész világ sinylődésben, nyomorban van te miattad. Látod-e ki fekszik itten? egy megrontott földi ember. S álmában is azt kívánja, jöjjön el az O országa, Mit ér, hogy most bűnös testtel, néked szolgál, Porban fetreng? Szebb hazába vágyik lelke, mert belé az Úr lehelte; Mert igy az Istentől ered,

s nem sokat törődik veled, Akárhogyan csábítgatod, édes szóval ámitgatod. Vége lesz már uralmadnak, vége lesz országlásodnak. Megszületett a Messiás, a kis Jézus az senki más. Ő a szeretettel jött le, te gyülöltséggel vagy telve. Távoz tehát, mert szent e hely, ahol gonosz tüdőd lehel. A kisded messze biztonságban, a legfőbb Úrnak oltalmában. Luczifer: (Dacosan.) Eltávozom de tudd meg angyal, a földön lélek igen sok van. Hol fészket ver majd szellemem, s ott a tagadást hirdetem. A gyűlöletnek elvetett magja, két ezer évig csirában hagyva. Szépen megnő, lassan s végre, gyűlölet erdő lesz belőle. Akkor kincsért lelkeket adnak, az imádsággal egész felhagynak. Egy cél lesz csak: élvekben élni, az igazságot messze száműzni. Nők erkölcse piaci cikk lesz, s vesz belőle kinek pénze lesz. Igazságot is pénzért vesznek, s ha nem igy élsz bolondnak neveznek. S ha minden kincset meg nem kaphatnak, puskára, kardra, ágyura kapnak. S eljövend olyan vérözön, amilyen volt a vízözön. Milliók küzdnek majd egymás ellen, melyben a gyűlölet lesz az elem. Millió özvegy, millió árva, a béke napját hiába várja, Siralom völgyé válik a világ csupa szenvedés, csupa vérvirág. Anyák könnye, emberek vére, tavakká nőve ez lesz a vége. Ha hulla, vérszag lesz a levegőbe, küzdelmemnek ez lesz a bére. S a kihalt világ felett megállok, innen angyal neked kiálltok: Hogy emlékezvén a mai napra, mit tett a tagadás angyala, (hirtelen erős fény s a függöny leszáll.) VÁLTOZAT. Jákob: (ébredve.) Mi történt az éjjel vélem? Álom volt vagy mire véljem? Vagy megláttam miről atyám oly gyakorta regéigetett. Az emberek régi lakát, a fényes, csillagos eget. S hogy futott a szent Család el, hogy a Messiást megmentse! Ő lesz tehát a megváltó, aki eljön Betlehembe. Igy már én sem zúgolódom, a pusztákat vigan járom. Ha az ördög elém kerül, angyal jön majd segitségül. (Függöny.) IV. KÉP (Szin ami az előjátéknál volt, a háttér azonban szabad. Mikor a függöny feljön, a két gyermek fekszik az ágyban, mintha aludnának, Timárné a kis beteg fia ágyán egy széken ül s szintén alszik. - Az asztalon egy lámpa lehúzva, halványan ég.) Karcsika: (Lázasan beszél.) Anyácskám nézd! mily szép belül az ég Ily szépet, ragyogót soha nem láttam még. Amott szép angyalok ide-oda járnak, Nekem integetnek, megyek anyám, várnak (Felül) De nyújtsd hát ajkadat, szeretett jó anyám,