Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - „Karácsonyéji Álmok." avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben

Szécsi István - már csak képesítésénél és hivatásánál fogva is - több énekbetétet megjelölt szövegkönyvében. Ilyen például színi darabjában az úgynevezett I. Változat, ahol a színen a háttérben a betlehemi jászol, a szent család, körötte angyalok s a kar a „Mennyből szállott szent gyermek" kezdetű dalt énekli.

10 A második képbe szerkesztett Ábrahám magányos, egymást követő két fohásza között (a betlehemi jászol ismételt megelevenítésekor - a szín hátterében) Szécsi instrukciói szerint a kar három éneket ad elő, amelyből mi sajnos csak kettőt tudtunk beazonosítani. Az első „A prófétáknak lelkei láttak..." kezdetű, amely a hírneves Tarkányi Béla József egri főegyházi kanonok által szerkesztett „Katholikus Énektár"-ában közölt adventi „Vasárnapi mise kezdetére" mint Evangéliumra szólító vers szerepel.

11 Ugyanitt másodikként a „Harmatozzatok égi magasok..." kezdetű éneket adja meg, amely már az 1870-es években is az adventi időszak hajnali miséinek bevezetéseként szerepel; s ennek dallamára énekelték az előző verset is (2. sz. kottamelléklet).

1 Említettük, hogy madáchi mintára Szécsi tanító darabjának jó és rossz (azaz, itt: a Remény Angyala és Luczifer) szócsatájában már számos, az adott korra vonatkozó s azon túl is mutató tragikus mozzanat tetten érhető. Ilyen az utolsó előtti, az érzelmileg igencsak felfokozott hangulatú jelenet, ahol az élet lehetséges pusztulásának már nem csupán víziójával fenyegetőző Lucifer maga is csaknem megretten: „Szerzett tudománya mindenféle ágát A harcba viszi be, hogy ölje fajtáját. A földön, víz alatt, fent a levegőben, Gyilkolja az ember egymást rossz kedvében. Fütyülő gránátok, ágyuk bömbölése, Dum-dumos golyóknak szörnyű kártevése. Kiirtja majd végül e hitvány fajzatot. " Ám a karácsony, a fény megszületése és az új érték eljövetele, a békesség beköszönte természetszerűleg jelenik meg Szécsi tanító úr ezen adventi színdarabjában is. Az utolsó szín-„Változás" során a világi gondok is megoldódni látszanak: az addig halál közeli lázban hánykolódó (harmadik, legkisebb!) gyermek, Karcsika lassan magához tér, édesapja pedig hazaérkezik a távolból, ajándékokkal fölpakolva. Tímárné kis Jézushoz intézett fohásza és a kar úr-dicsérete után Gábriel főangyal zárja a darabot, mintegy összegzésként: „A bűn megtoroltatott S a nép fogad bűnbánatot, S a kegyelmeknek Istene Békét küldött a földre le. " Magunk azzal a tudatosan - s témánkhoz nagyon is tartozó - „áthallásos" megjegyzéssel zárjuk ennek az eddig ismeretlen füzetnek a bemutatását, amely éppen ezekben a hónapokban vált végre valósággá: az oroszországi Rudkinóban magyar 10 Itt ugyan azt írja, hogy: „A kar minden vers után egy-egy éneket énekel. (Vers és ének leírás külön.)" - de a szövegek között (söt annak mellékleteként!) az ígért-említett leírást fellelni nem tudtuk. 11 „A prófétáknak lelkei láttak / Szent jelenésekben, s téged békességben / Vártak, édes Üdvözítőnk!" TARKÁNYI B., 1874. 118. - Vö. CZAPIK Gy., 1957. 203. - Legújabb és igen haszonnal forgatható: BÁRDOS L.-WERNER L., 1979. 97. 12 TARKÁNYI B.-ZSASSKOVSZKY F.-ZSASSOVSZKY E., 1874. 117. (86. sz.) - Vö. CZAPIK Gy., 1957. 203. - BÁRDOS L.-WERNER L., 1979. 97.