Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„ Szív küldi szívnek... " - Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból

Rubato Nincs ok re - meg - ve fel - nem ^ ram a menny ucl - ve var S az udv meg-mer - he - tet •- len me - [yet ne - kunk i - ger Megnyugodva, békésen lépek ez útra én, Ha koporsó takar is Jézusom, a remény. Benne bíztam éltemben, halva is bízom én, Örök hónába térve üdvöt nyújt majd felém. Ne sírjatok miattam, összes kedveseim, Csendes az én nyugalmam és nem fáj semmi itt Az Úr hívó szavára mennem kell, hát megyek, De előbb még tőletek végső búcsút veszek. Gyula, egyetlen fiam, a Jó Isten veled, Élettársaddal együtt boldogan éljetek. Gondos ápolástokért áldjon meg az Isten, Ertem tett jóságtokért minden lépésiekben. Terézia unokám férje és leánya, Eletét a Jó Isten minden jóval áldja. Bánat, szenvedés nélkül boldogan éljetek, Köszönöm, hogy még egyszer búcsúzni jöttetek. Férjem özvegy testvére Erzsébet, ég áldjon, Minden jóval tégedet ezen a világon. Bótáról, Dédesből eljött jó rokonok, Már kedves mindnyátoknak végső búcsút mondok.