Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Asszonyok farsangja. Parádsasvár, 1983

szemügyre vettek minden érkező férfit. Kérték az igazolóbelépőt vagy a helyszínen pótolták az elmulasztott csinosítást. A bálba érkezők legjava ünneplőt viselt, míg egy kisebb csapat (gyerekek, előző napi bolondozok közül néhányan) jelmezes öltözetet hordtak. A hat óra körül már nagy számban érkező vendégeket az időközben áthozott és még friss pampuskával fogadták, emellett azonban a szakszervezet is kitett magáért: jóféle mátrai bort kínáltak több asztalnál, külön is. A beatzenét játszó, népszerű tánczenekart Hasznosról hívta meg a kultúrotthon vezetője, akik este 7-től éjfélig játszottak öt, 10-10 perces szünettel. Vacsorájukról szintén helyben gondoskodtak. Tombolajegyet az előtérben és egy-egy lelkes, vállalkozó kedvű legény segítségével árultak, darabját 5 forintért. A tombolavásárlás (ahogy adatközlőink java megjegyezte) az utóbbi években, s így a mi esetünkben is alkalmat adott egy-egy család hivalkodásának kifejezésére. Mondják, pl. 1981-ben volt olyan család, aki 300 darab szelvényt is vásárolt(í), s így nem véletlen, hogy 10 üvegkészletet nyertek. ,,Jó lesz az esküvőre, a keresztgyermek ballagójára, efféle nagyünnepre" - mondták magyarázatképpen.

32 Az 1983-as esztendő farsangi báljának jeles eseménye volt a gyermekjelmez bemutató, amelyen a helyi kisiskolások és a nagyobb óvodások szinte mindegyike szerepelt. A szülők és a többi hozzátartozók izgalommal figyelték felvonulásukat és kis műsorukat, amely - érthető módon - nyolc órára véget is ért. Versengés, külön jutalom nem volt; a helyi pedagógusok jó érzékkel nem ezt állították a középpontba. így az akkoriban már egyébként is felfokozott rivalizálást kivédendő minden gyerek külön süteményt és egy kólát kapott a rendezőktől. A gyermekműsor után, a zene nélküli rövid szünetben a gyári vezetés a megterített tévé-szobába invitálta a felnőtteket, akik csak később, az este további óráiban éltek a felkínált, kissé hivatalosra sikerült meghívással. Ezt követően azonban már egyre oldottabban folyt a báli szórakozás; a gyűjtők és dokumentálok távolságtartása is óhatatlanul csökkent, s így együtt szurkolták végig a tizenegy órától kezdődő tombolahúzás izgalmait, majd élték meg az éjfél utáni báli búcsúzkodás kedves perceit. Vasárnap hajnal volt, mire elértük Egert... IRODALOM BARABÁS LÁSZLÓ 1992 Farsangtemetés a Sóvidéken. In: Kriza János Néprajzi Társaság Evkönyve, I. Kolozsvár, 91-105. B. GÁL Edit 1993 Az Orczy család társadalmi és gazdasági felemelkedése a 18. században és a 19. század első felében. In: HORVÁTH László (szerk.) Mátrai tanulmányok. Gyöngyös 9-26. BOROVSZKY Samu (szerk.) 1909 Heves vármegye. Budapest DÉSI András 1995 Az ,J51rendelt" jókedv német évadja. Mit nem szabad a karneválon dobálni a tömegnek? Népszabadság, 53. évf. 59. sz. (márc. 10.), 6. 12 Természetesen szintén csak elszórt helyi elbeszélésből tudjuk, hogy a gyárból kicsent vagy nem épp szabályos úton kikerült üvegtárgyra gyakran mondták: „tombolából való, jegyen nyert portéka".