Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Asszonyok farsangja. Parádsasvár, 1983

2.2. Végig a falun... Délelőtt 10 óra után néhány perccel még kissé lazán fölsorakozva, de élükön a két fehérköpenyes és micisapkás vezetővel, elindulnak a maskarások. Ezúttal csak beintegetnek s kiáltanak egy-egy jókorát az iskola kitárt ablakain, lépdelve lefelé, a lejtős Szabadság út elejéig. Az ABC előtt (Rákóczi út) már sorra is kerül egy idősödő és jócskán borostás férfi, aki közönyös arccal türi, hogy megborotválják, amúgy álltó helyében. „Fizetni, fizetni, van pénze!" - kántálják a tűzoltók, akik szelíden közrefogják emberünket. Zsebében kotorász, és lel is benne egy papír húszast. Ekkorra már kialakul az egész vonulás során oly jellemző alapzaj (a kolomp, a sípoló gumicucli, a babakocsi dudája, azok vegyes, de állandósult zörejegyvelege), amelybe alkalmanként a helyzet, az esemény és az újabb meg újabb ötletek szerint megszülető ritmus, nótatöredék, gúnyvers vagy egy-egy hangos kiszólás hasít bele.

28 - „Itt a konkurencia!" - kiált a videofelvevővel, magnetofonnal és különböző márkájú fényképezőgépekkel dolgozó gyüjtőcsoport felé célzatosan az alkalmi tévéstáb első embere, aki kartondobozból ragasztott, hatalmas „kamerával" villog. Társa, a „csapó" egy nagyméretű, két lapos deszkalapból összerögzített zajkeltőt ver össze, a vonulás kezdetén még elég gyakran. A szabályos fecskendővel és egyenruhával rendelkező tűzoltók és a tévések között („TV Híradó Budapest", „Kék fény") ingázik a kezeslábasba bújt s homoktartó vederrel felszerelt mindenes, hátán a „Komplex Brigád - Fő a higiénia" körfelirattal, amely így csipkedi a gyárvezetés ügyeletes jelszavait. Egy fiatal férfi által igen élethűen ábrázolt „bodonyi kapás asszony" csaknem egyfolytában dudorászik vagy hangosan énekel, buzdítva bekapcsolódásra a többieket. A dalok túlnyomó része lakodalmi vagy más, alkalmi mulató nóta („Most kezdődik a ...most kezdődik a tánc...", „Meguntam az életemet, felmegyek Budapestre..."). Az apáca öltözetű és néma szereplő egy szakajtóból pogácsát kínál, míg a pipás cigányasszony „parádi víz" feliratú öblös üveget nyújt át az óvoda felől jövő Barkas gépkocsi kísérőjének, aki húz belőle és megkönnyebbülten hajtogatja: „Köszönjük a beretválást." A volán mellett ülő főnöke elég rosszallóan néz lelkes társára, aki az apáca hosszú, ki-kivillanó lábait nézegeti... „Mindjárt itt a kártyavetés!" - A borbély, a segédje, a perselyes, a cigányasszony és a kapásné kíséretében, ez utóbbi rikkantgatásai közepette nyitnak be a Rákóczi út egyik Gilice-völgy felőli portájára, de a mamától rövidesen megtudják, hogy nincs itthon férfi, - se a gazda, se a „veji". A szomszédos új házba az elmúlt ősszel költöztek be a fiatalok, s a napközben gyakran ott tanyázó anya - lévén igen büszke fiú kis unokájára, hívja, biztatja a maskarásokat. Ide, a házba vezető udvari járdára szintén csak az előző öt személy lép s halad a lépcsőn föl, a lakásba vezető előtérhez. Miközben szabódva, de bele-belekóstolnak a süteménybe és a kis pohár borba, a kisfiú felé kedvesen egy kis púdert fújnak a műanyag tálkából. Ezalatt a nyirkos, ködös utcán, a kapu előtt magukat szórakoztatva énekelnek és topognak, kiáltozva bátorítják egymást a többiek, mígnem (5-8 perc múlva) a cigányasszony és a kapásnő kijönnek a házból. Egymásba karolva, farukat a másiknak ütögetve táncolnak. Mivel a kétnapos játékszokás szinte minden lényeges mozzanatát annak idején videoszalagra rögzítettük, s mostani feldolgozásunk megszületésében jócskán közrejátszott annak „atmoszférikus használata", e helyütt is fölhívjuk a figyelmet a néprajzi hangos filmezés és video-dokumentálás ilyen irányú felhasználására!