Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)
„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Asszonyok farsangja. Parádsasvár, 1983
pampuska sütésére szombaton délelőtt, az egyéb előkészületekre (forralt bor készítés, kultúrházi dekoráció, zenészek ügyeinek intézése stb.) délután, a báli gyülekezőre és kezdetre kora estétől került sor. S amíg jóval korábban (a II. világháborút megelőző években egyértelműen) a hamvazószerdát megelőző egyetlen napon zajlott le a parádsasvári asszonyfarsang, két évtizeddel ezelőtt már nem az egyház (és hagyománytartó hívei) által nyilvántartott farsangzáró napok egyikén, hanem jobbára már a bérfizetéshez közeli hétvégén rendezték meg azt! 24 d) 1980-ban a borotválókat kísérő maskarások előző évi „buzgalma" ellenérzést váltott ki mind a falubeliek, mind pedig a gyári vezetés körében. Egyes elbeszélések szerint (az esetleges túlzásokat is figyelembe véve) már a megelőző évben igencsak eldun'ult a játék. „Két-három, nagyon merész asszony még a kocsmába is utánament a férfiaknak, az erősen kocsmázók hagyták magukat, meg fizettek is a nőknek. Azok meg csak zsinatoltak ott egy jó darabig. Más emberek, akik csak egy sörre, fröccsre mentek be és mentek volna dolgukra, azok igencsak megnehezteltek ezért. " A Mátraalmásról való kocsmáros asszony (aki egyébként maga is volt egynémelykor maskarás!) hetekig igen föl volt háborodva az ilyen magaviseleten. 25 Mivel ennek a híre még aznap, néhány óra leforgása alatt tovaterjedt (s az asszonyok italtól hevült viselkedése már nem hagyott alább), „két esztendeig a gyár vezetése sem szívlelte a benti bolondozást." Ez utóbbi befolyásánál azt is számba kell vennünk, hogy elnéző magatartásával az igazgatóság „mindenkor" tűrte, vagyis: támogatta a másnapi mulatságra készülő középkorú (és a hozzájuk csapódó, évenként egyre fiatalabb) asszonyok „gyűjtögetését." - „Az az aszszony, aki a részvételét igen élvezi és rája készül, az szabadnapot vesz ki a pénteki bolondozásra, vagy majd ledolgozza, a főnökség mindig tudja, hogy miért kéri, miben vesz részt. Ismernek mindenkit, a vezetés is nagyobbrészt idevaló. Az igazgató, Első József 1 meg szintén igen rendes ember - habár dunántúli -, minek megharagítani?!" - vallották sokan. így aztán 1981-ben csak bált rendeztek, amin a parádi sramlizenekar játszott „himnuszig". A reá következő, 1982-es évben már Hasznosról hívtak a fiatalabbak kedvéért divatosabb tánczenekart, és a kultúrház vezetője köré csoportosult fiatal asszonyok rövid, tréfás, a helyzetkomikumra építő jeleneteket adtak elő. Nem véletlen: a „műsorszámok", pontosabban a szereplök egy része az 1970-es évek végére kialakult borotválós menet állandó karaktereit csempészte be, másik részük pedig a televízió különféle műsoraiból idézték meg előképeiket (Sandokan, a kalóz; „szovjet" tánccsoport). Az 1970-es évek derekától egy-egy esztendőben fiatal házas férfiak is társultak a maskarások csoportjához, s ennek - miként emlegették - legnyilvánvalóbb jele a most említett két, „csak balos farsang"-ként említett időszak jeleneteiben való aktív közreműködés volt. 26 2.7. Asszonyfarsang, 1983. - Szereplők (figurák és játszók) Mint említettük, e jobbára szlovák eredetű község farsangi asszonymulatsága az ahhoz régtől fogva társult, sajátos adománykérő mozzanattal jellemezhető tréfás vonu24 „Ha a falubeliekhez csak néhány helyre mentek, az sem volt baj, de a gyárban mindig borotváltak, oda mindig bementek, mivel ott már korábban is pénzt adtak, abból aztán jobban lehetett gazdálkodni. " (Kékesi Jánosné). 23 Csak itt, alább jegyezzük meg, hogy az asszonyfarsang parádsasvárinál szabadosabb és bizonyos fokig „durvább" szokásgyakorlatát éppen a közeli Mátraalmásról ismerjük! Lásd: JÁVOR Katalin 1969. 26 így már nyilvánvaló, hogy a korábban zárt, végül is pedig a nyilvánosság előtt zajló, majd annak teljes bevonását megvalósító asszonyfarsang lényegét nem a borotválás adja determinánsként, hanem a szokás funkciója maradt a hangsúlyos. - Példánk is igazolja GUNDA Béla 1989. 134., ill. 135. kitűnő megállapításait.
