Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Asszonyok farsangja. Parádsasvár, 1983

kalendárium" elnevezésű kutatási témacsoportjának keretében rendezett ülések egyikén," majd egy népszerűsítő írás alkalmával tértünk vissza rá az „Élet és Tudomány" hasábjain.

6 Célunk most elsődlegesen az, hogy saját anyagunkat tárjuk föl a lehető legrészletesebben, valamint bizonyos módszertani megfontolásokból számba vehető munkákra is figyelemmel legyünk, s így alkossunk megállapításokat e sajátos farsangvégi cselekménysor elemeinek egyre intenzívebb változásai (elhalás vagy éppen megújulás) kapcsán. Tesszük ezt akként, hogy Parádsasvár, e ma is „hutás" település korábban hagyományosnak mondott farsangi ünnepkörét záró sajátos asszonymulatságát, illetve az ahhoz kapcsolódó, azt igen kifejező „borotválás" mozzanatát emeljük középpontba. Az ezekből levonható tanulságokat természetesen az addig és azóta született, értékelhető, ám tudjuk, nemigen nagyszámú hazai szakirodalom tükrében, valamint az általunk megismert néhány figyelemre méltó cseh és szlovák publikáció szempontjaival árnyaljuk. Ám közleményünk - a feldolgozás módszerét illetően - elsősorban egy folklór jellegű, kortárs néprajzi esettanulmány kíván lenni. 1.1. A település Parádsasvár a Mátra északi nyúlványának egyik erdők által zárt kis öblében fekszik, Párád községtől nyugatra. Gyűjtőhelyünk és környékének településtörténetére s lakóinak származására nézve most egy-egy rövid idézettel utalunk. ILA Bálint így fogalmaz a Mátra északi lejtőin, a mai Heves és Nógrád megyék közt húzódó, sajátos geográfiai és néprajzi kistájon lévő településcsoportról. ,A Hasznos-környéki, szuhai és parádi hutákat a 18. század második felében szlovák és német üvegfúvók népesítették be. A Mátra belsejében ezek a legújabb időkig megtartották nyelvüket, mely néhol morva nyomokat tüntet fel. "

7 TAKÁCS Béla, a mátrai üvegmüvesség művelődéstörténeti emlékeinek neves feltárója a vidékünkre régtől fogva oly jellemző foglalkozásra utal. „...a kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy a parádi üveghuta a legrégibb magyarországi manufaktúrák közé tartozik. Ha nem is a jelenlegi helyén, ...de Párád környékén az üvegkészítésnek már a XV. század végétől vannak nyomai... a műhelyt Parádóhután II. Rákóczi Ferenc fejedelem a szabadságharc idején - 1703-1708 között - állította fel... amikor a parádi víz gyógyhatása országszerte ismertté lett, a Parádsasváron fölállított új huta termékeinek nagy részét (a XIX. század közepétől) a 'csevicés' üvegek képezték. "

8 Ám az elnagyoltan fölvillantott töredék-utalások mellett Parádsasvár, e „hutás" falu történetének elmúlt 250-270 esztendejét a következőképpen jellemezhetjük: 1720-ig három gömöri falu: Runya, Muránylehota és Sánkfalva bocsát ki szlovák népességet. Később, az Orczyak mellett Grassalkovich Antal is telepít szlovákokat, valamint németeket. Ebben az időszakban (1736-1767 között) német hutásmesterek és jobbára szlovák munkások adják az itt élők döntő többségét. Az 1700-as évek közepére már meg is szűnt (majd végleg Párádhoz csatolt) Ohutáról szlovákok, míg Párádról magyarok járnak át ide rendszeresen. Az új üveghuta, a településünkön lévő mai üveggyár elődje (31 állandó Budapest, 1983. március 3. 6 KRISTON VÍZI József 1985. 202-203. 7 ILA Bálint 1976. 397. 8 TAKÁCS Béla 1966. 235-236. 9 B. GÁL Edit 1993. 11.