Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Dramatikus játékok Bekölcén

ben űzött téli „lagzis" játékok különböző fajtáival kapcsolatban. Jól tudjuk azt is, hogy a farsangtájt vagy egyéb alkalmakkor megtartott lakodalmak is mennyire kedveztek a különböző rögtönzött tréfáknak, parodisztikus játékoknak, ahol vagy a vőfélyek vagy egy-egy jókedvű, tréfacsináló személy vállalta ezek szervezését és gyakran előadását is.

89 Mint UJVÁRY Zoltán kutatásából is tudjuk, számos ilyen játéknak ismeretes a régen kéziratos formában terjesztett szöveganyaga, melyek nyomtatásban is napvilágot láttak. 0 Ilyen jellegű, nyomtatott, illetve kéziratos anyagot sikerült magunknak is tanulmányozni, amelyek mindegyike utal arra, hogy a vőfélyre a szórakoztatás kötelessége is egyként hárult. Ilyen a 16 lap terjedelmű „Vőfélyi kötelesség, melyet az ilyen hivatalokban forgolódók kedvéért készített EGY VERSELŐ" címet viselő füzet, mely Budapesten nyomtatott Begó Márton és fiánál. E nyomtatvány utolsó négy lapján olvasható a minden bizonnyal fel is használt, ,Egy 60 esztendős hajadonnak temetési versei".

91 Hosszúra nyúlna, ha még tovább sorolnánk - az egyébként is jól ismert - farsangilakodalmi játékaink közös vonásait, mozzanataik számos egyezését. Mi inkább most a szöveganyag párhuzamaira fordítjuk a figyelmet, kiindulva a bekölcei temetési paródia kántorbúcsúztatójából. Eddigi vizsgálódásaink szerint csupán néhány fogózó mutatkozik az összevetésre. ISTVÁNFFY Gyula a Borsod megyei Sátáról így ír: „Vacsora után - mikor a muzsikusok is esznek - a vendégek mulattatására valamelyik tréfásabb ember vagy a vőfély énekelve előadja a cigányvajda alábbi búcsúztatóját: Búcsúzsaó savakkal saóllok mos' hozzátok, Látom lelkem, Kukám, hogy messomorodtál, Ha jeddig morgottál, már ne haragudjál. "

9 Megfigyelhető, hogy az idézet kiemelt második és harmadik sora tartalmilag mindenképpen egyezik a bekölcei sorokkal: „ Tőled is búcsúzok, édes Bodri kutyám.' Ha jeddig ugatta ', most má ' ne morogja '! " Mind tartalmi, mind pedig földrajzi szempontból figyelemre méltó az a szövegrészlet, melyet a szilvásváradi lakodalmas játékok egyik, hosszabb egységéből idézünk. A lakodalmi zene elcsitul, pihennek a zenészek, majd három férfi előáll. Egyikük volt a „pap", másikuk a „kántor", a harmadik szereplő a kiterített „halott". „Kántor: Meghalt paradiz, bár mindennap meghalna tíz! Pap: Az lenne nekünk a haszon és a nyeremény! (majd énekelve folytatja) Néhány példa erejéig vö. Manga János 1956. 150-151; Uő. 1968. 28-29.; Uő. 1979. 221.; Kaposi EditMaácz László 1958. 143.; Morvay Judit 1981. 100. - PA 713-80 (Bükkszék), ENA 899-69 (Mezöszemere). Távolabbi példákkal Gönczi Ferenc 1914. 352-355.; Gönyey Sándor 1934. 182-184.; Ujváry Zoltán 1968. 477.; Uő. 1973. 221-228.; Uő. 1975. 93-94., 100-102.; Jung Károly 1978. 110-111. - Itália középkori szokásanyagából Sumner, William Graham 1978. 881. Ujváry Zoltán 1960. 111-143,; Uő. 1978. 110-132. - Vö. még: Résö Ensel Sándor 1867. 343-348. A másik, erősen szakadozott és igen apró betűkkel írott kéziratos lapfüzér végén szintén hasonlóképpen mulattató, bokorrímekbe szedett pikáns szöveg olvasható (ENA 1073). Istvánffy Gyula 1911. 224. - Ujváry Zoltán 1978. 126. cigánybúcsúztatást közlő negyedik versszakában olvashatjuk: „Látom lelkűm, Kukám, hogy megszomorodtál... Most ne haragudgyál, ha eddig mozgottal." Ugyancsak Istvánffy Gyula 1963. 63. közöl Upponyból egy olyan tréfás prédikációt, amely a tört magyarsággal igencsak tréfásan hangzó német papi beszédet gúnyolja.