Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Dramatikus játékok Bekölcén

hozzámenni ehhez a fiúhoz? - Akarok! - Hát, te? Akarod-e elvenni ezt a leányt? - Akarom! - Erre a pap odaszólt a többiekhez: No, akkor hozzátok ide a nagyláncot! - Erre egy nagy kerékkötő lánccal együvé kötötte őket, ez volt a gyürü. De addig nem mehettek széjjel, amíg a pap meg nem locsolta őket a locsolókanna rózsájából. Egybefüggő esketési szöveget nemigen mondtak, csak egy-két marhaságot, különösebbet nem. Akkor a cigányok nekifogtak muzsikálni, aztán elmentőnk végig a falun, akkorára már este is lett. Aztán jött a tűztánc, olyan, mint a lakzikban vót szokás. Csak mivel a móka már hajnalra nem mehetett át, így a bál előtt volt a hajnaltánc. Ilyenkor, estefelé szedtük össze a pénzt, azt a keveset kalapótuk egybe. Aki a keresztanyja vót a vőlegénynek, meg a többi, ha asszonynak öltözött, ezek kalapótak a bálhoz."

75 Mikor a kocsma kinyitott és a játékok átöltözött szereplői, valamint az addig csak bámészkodók ismét a faluközbe értek, újra elkezdődött a bál, amely sötétedés után 10-11 óráig tartott egyfolytában. Változások, variálódások a játékokban A parodisztikus játékok fentiekben ismertetett előadása, a lebonyolítás és a megvalósítás menete a következőkben szükséges észrevételek megtételéhez egy kiváló modell. Szükséges azonban felvillantani néhány, e szokások variálódására utaló mozzanatot. Egyes adatközlők szerint nem minden esztendőben játszották a „halottas"-t, mert az erősen függött a másnap délelőtti hangulattól, a legények éberségétől. így pl. 1950-ben is elmaradt, mert nem volt, aki kitartson hajnal utóján.

76 Az említett (1944-es) esztendőkön kívül erre szintén nem került sor, ha az ünnephez közeli napokban valahol gyászt ültek. A lakodalmas játék megtartására viszont mindenki emlékszik, ahogy mondták „ez sosem maradhatott el". Adataink között viszont van olyan is, amely e két, tartalmában különálló játék kontaminációjára utal, amikor is egy (vagy több) alkalommal a temetést vezető „pap" vezérletével a kovácsmühelyhez vonult a menet, amelyben négy koszorús lyány is haladt, s a „megholt" komát a jelenlévő asszonyok és leányok siratták el vaskos kiszólások közepette. Ott történt meg a „libera" elmondása, majd a saroglyán lévő személyre kórókat, giz-gazt szórtak. Ez után és ott folyt le az esketési móka is.

77 Ez utóbbi még annyiban is fontos lehet számunkra, s jó, ha tudjuk, hogy a házassági szokásokkal kapcsolatosan csak 1895-ben került bevezetésre a kötelező polgári anyakönyvezés, így csakis ez időtől tételezhetjük fel annak tréfás megjelenítését! Az esketéseket végző személyek között pedig már több évszázados történetek lapjain is gyakorta találkozhatunk a kováccsal, mint az e tevékenységet gyakorló „világi" személyek kiemelkedő alakjával... Mint láthattuk, e játékok nem elsődlegesen a szöveg, hanem a bennük megnyilvánuló helyzetek s a játszó alakok komikus voltát tekintve voltak hatásosak. E kijelentést persze a halottas paródia esetében bizonyos fokig módosítanunk kell, de ennek elemzését valamelyest most későbbre hagyjuk.

78 Azt mindenesetre megállapíthattuk, hogy e szövegeknek írott forrását adatközlőink nem ismerték, így nem is használhatták, ahogy mondották „ez csak úgy öröklődött egyikről a másikra. Ki ezt, ki azt toldott hozzá, tehetsége szerint." Az e játékokban hosszú időn keresztül részt vett, s így a gyűjtés szempontJózsa Dora Lajos adatközlő elmondása alapján. Sütő Elemér adatközlő. ENA 2249-81, Tóth Marianna gyűjtése. A formai kontamináción túl, közölt temetési búcsúztatónk első két sora is (akárha lánybúcsúztató volna!) utal e feltevésre. Azt viszont már ehelyütt is jeleznünk kell, hogy idősebb adatközlőink szerint korábban a „temetési játékot" lakodalmak hajnalán is elő-előadták! - Dorkó Guliba Imre, Hossó Kismaréi Imre adatközlők.