Kriston Vízi József: Vendégségben Palócföldön (Miskolc, 2004)

„Itt van üllőm alatt a kalapácsnyelem... " - Dramatikus játékok Bekölcén

Tréfás temetés szereplői a kocsmaudvaron Ha jeddig ugatta ', most má ' ne morogja '. Már elmegyünk, liter velünk, Bekőci vendégfogadó légy vezérünk. (Ezalatt a „lányok" sírnak és jajgatnak ilyesképpen): „Jaj, János, Jánoskám, tegnap még a deszkán szartál!" Kántor (Folytatja beszédét): Es ebbe a vendégfogadóba helyre helyeztetett Háromszázhatvanhat akós bor reménységünk. És annak a háromszázhatvanhat akós hordónak A dongájábu ' legyen az én koporsóm megcsinálva. Es annak a koporsónak a szegleti Túrós, tejfeles krumplihaluskával legyen kicifrázva. Fejem fölött gyertya helyett Kilencvenkilenc méteres kolbász égjen, Egyik vége a hasamba, másik vége a számba legyen. A lábomná ' tizenhat esztendős barna kislány Csak áztat mondja el: Sziketura in principio et nunk et szuper, Amen! Pap: In domini dominérum Kántor: Dirib-darab lóf.sz a seggedbe! Pap: In szum szekulórum Kántor: En szurkot szartam, te nyald le! (Mindezt a misét utánzó dallamok egyikére mondják) Végezetül ilyet, vagy ehhez hasonlót mondott a „pap", miközben a többiek már a saroglyára tett, lombokkal letakart társukat vállukra vették, s megindultak, végig az utcán: „No szegény Sanyi (utalás a szereplő keresztnevére - a szerző megjegyzése) vagy