Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa népessége a 6-9. században

rületen kisebb-nagyobb földvárakra bukkannak a régészek. A nyugat- és közép-európai bronzkor, majd kelta idők népessége által emelt gerendaácsolatok és sáncok után a Keletközép-Európában lakók a legkésőbb építették fel a helyi kiskirályok fészkeit. A technika alig változott. Az i. sz. I. évezred elején még a kelták hagyományait ápolták. Az i. sz. I. évezred második felében és a középkor első századaiban a klánvezérek átszervezték környezetüket és változtattak életstratégiájukon. A szlávok ősei (a dregovicsok és a drevljánok) kinőtték biotópjukat. Végül is a történet magyarázatának kulcsát a rómaiak adják kezünkbe. A birodalom kiépítése, majd a civilizáció összeomlása megváltoztatta a nyelvcsoportok erőviszonyait, sőt magukat a nyelveket is. Amikor ugyanis Nyugat- és Közép-Európa felszabadult a római megszállás alóli nyomástól, a birodalom határain túl is módosították a területek etnikai birtoklását. A régi nyelvhatárok már nem jelentettek akadályokat sem az újonnan érkező bevándorlók számára, sem az őslakóknak, akik közül sokan költöztek egy másik vidékre. Nagyarányú népmozgás és etnikai átrétegződés kezdődött el. A változások fő oka a bevándorlás volt. Minden irányból terjeszkedő néptörzsek igyekeztek elfoglalni egy-egy darabot az egykori birodalom területéből. A germánok több hullámban zúdultak délebbre Közép- és Észak-Európa találkozásának tájain húzódó őshazájukból. A szlávok zöme viszont Keletközép-Európa keleti részéből rajzott ki, a kivándorlók Közép- és Délkelet-Európa érintkezésének tartományaiba igyekeztek, más törzseik pedig keleti irányt választva terjeszkedtek. Több rajt bocsátottak ki csaknem minden égtáj felé a mai lengyel síkság szlávjai. A népvándorlás számukra is szövevényes folyamat volt, társadalmi átrétegződés ment végbe soraikban, az egész korszakot nem egyedül a költözködés töltötte ki. Akik helyben maradtak - a rétegződésüket megmozgató társadalmi ellentmondásoktól indíttatva szintén a bonyolultabb társadalmi szerveződéshez vezető útra léptek. Nekik is nagyobb lakóterületre volt szükségük. A későbbeni nyugati szlávok ősei történetesen jóval szélesebb területen szóródtak szét, mint őseik. A népfelesleget képező törzsek nyugatra és délnyugati irányba húzódtak. Egy részük keletebbről költözött utódainak mai lakóhelyére. Sokan maradtak meg azonban a bronzkor óta körülhatárolható lakóhelyükön. Ebből viszont mindenféle bonyodalom támadt létfenntartásukban. Akár régi, akár újonnan meghódított lakóterületen vizsgáljuk helyzetüket, meg kell állapítani, hogy az ó-szlávok csaknem mindenütt többen voltak továbbra is, mint amennyi embert eltarthatott ökoszisztémájuk. Ezért a kialakuló szláv nyelvterület legrégebbi tartományaiban törékenynek bizonyult a gazdaság és a szegénység közötti béke. A szláv nyelveket beszélők számára csak egyetlen megoldás maradt, el kellett hagyni a túlnépesedett körzeteket, egyes törzsek (sok esetben csak töredékek) minden irányba kirajzottak. Az abroditák, a szorbok, a venétok, a pomorénok az Elbától keletre eső tájakat szállták meg, az addig ott lakó germán törzsek zöme által elhagyott körzetet. Az antik történetírók és geográfusok, nemkülönben a bizantinus auktorok (id. Plinius, Tacitus, Ptolemaios, Prokopios és Jordanes) szerint az i. sz. I. évezredben az Al-Duna és Alpok közötti területen mindenütt szlávok éltek. Valójában még ennél is nagyobb területet népesítettek be. Az I. évezred második felében törzseik szállták meg (mintegy fél évezred alatt) az európai Oroszország jó részén a lakatlan vagy ritkán lakott területeket, másrészt a Balkán-félszigetet, a Cseh-, a Morva- és a Kárpát-medencét, sőt eljutottak egészen a svájci Alpok völgyeibe, másrészt Keletközép-Európa nyugati sávjába, az Elba vonaláig. Több törzs az i. sz. I. évezred derekán már összeütközésbe került a mai Lengyelország, Fehéroroszország, Ukrajna egykori erdővidékein és Oroszország nyugati sávjában a gótokkal, a hunokkal, alánokkal és különféle türk nyelvű pásztortörzsekkel. A sztyeppén akkoriban az iráni