Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Mindennapi történelem az ütközőzónában
A rendszer kiegyenlítette fenntartóinak elemi szervezeteit. Amikor azonban a kereskedelmi töke átalakult ipari tőkévé, a parasztot az urbánusok - anyagi érdekeiket érvényesítve - elválasztották földüktől. Városba költöztek vagy kivándoroltak messze idegenbe, a falu önkorrekciós képessége nem működött többé. 5 1.5. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM Az emberek közötti kapcsolatok szövevénye, mely a föld családonkénti tulajdonlásán, a jogok örökíthetőségén és örökölhetőségén alapult és ennek következtében függőségi láncolatba kötötte össze a társadalom tagjait, a római idők utáni fél évezredben elburjánzott Nyugat- és Közép-Európában, miáltal az Alpoktól északra lévő tájakat centrummá tette, sőt lassanként terjeszkedni kezdett a peremeken, s a kontinens archaikusabb társadalmi berendezkedésű övezetét perifériává tette. Az ezredforduló táján a kontinens nagyobb részén (a középkori Dél-Európában, az Atlanti-Európa peremvidékein, csaknem egész Skandináviában és Kelet-Európában, továbbá majd mindenütt DélkeletEurópában) még mindig a rokonság kötelékeivel tartották fenn kapcsolataikat egymással a parasztok, úgy, ahogyan ezt tették prehistorikus őseik. Szocializációjuk később sem változott sokat. A származási-rokonsági rendet összetartó erő hatékony maradt sok helyütt a legújabb korig. A családok kezdetben nemzetségekbe tömörültek, számon tartották származásukat, sőt környezetüket is vérségi kapcsolataik tudatában alakították át, nemzetségenként benépesített tanyacsoportokban laktak, a vidéken a gazdaság, a rokonság együttesen osztályozta az embereket. Hatalmas földterületek álltak rendelkezésükre, szabadon foglalta egy-egy darabját az a család, amelyik kilépett az együtt élők rokoni kötelékeiből és megszüntette (majd újraépítette) az egymásrautaltságon alapuló rendszert. A mechanizmust addig tarthatták fenn, amíg sok volt a tartalékföld, a gazdálkodás terén egészen a modern időkig nem is alakítottak ki az emberek belterjes módszereket, a mezei szorgalom ágazatait egymástól csaknem függetlenül voltak kénytelenek működtetni. Messzemenően igazodtak a természet követelményeihez. A kontinentális övezetben mindenütt sötét erdő vette őket körül. Dél-Európa és a sztyeppe kivételével a gazdálkodók csak olyan terepen terjeszkedhettek, ahol erdők borították a földfelszínt, akik kultúrnövényeket akartak termeszteni, mindenekelőtt ki kellett irtaniuk maguk körül a fákat. A következő lépésük az volt, ha már megszereztek maguknak egy darab földet, hogy igyekeztek újonnan szerzett birtokukon gazdálkodni. Minden igyekezetük ellenére - hosszú távon - ez egyetlen közösségüknek sem sikerült. 5 Abramovics, 1972: 65-84., Alcock, 1993., Alcock-Cherry-Davis, 1994: 137-70., Althusser, 1986., Althusser, 1977., Araold, 1988., Brunner, 1973., Buczek, 1969: Conrad, 1954/1., Cristie, 1995., Dollinger, 1949., Finley, 1985., Godelier, 1970., Heckenaszt, 1970., Hobsbawm, 1965., Juliién, 1909/I-VI., Krzemienska-Trestik, 1967., Laslett, 1983: 513-63., Lemerle, 1967: 77-100., Lewthwaite, 1981: 57-66., Lewthwaite, 1982: 217-30., Lewthwaite, 1984: 251-68., 1984., MacMullen, 1963., MacMullen, 1970: 33341., Macqueron, 1958., Makszimovics, 1972., Mitterauer, 1981: 47-86., Mitterauer, 1990., Mitterauer, 1992., Mitterauer-Kagan, 1982: 103-31., Modziewski, 1964: 407-89., Mommsen, 1884: 393-416., Mommsen, 1892: 79-117., Müller, 1974., Lütge, 1967., Modzelewski, 1977., Newmann, 1983., Osborne, 1987., Pichler, 2003: 293-315., Polanyi, 1968., Polányi, 1997., Prawer-Eisenstadt, 1968/V: 393-403., Schmid, 1957: 45-110., Seccombe, 1983: 22-47., Simmons, 1993., Steinhausen, 1924: I-XI1., Steinwenter, 1942: 1-110., Svoronos, 1976: 49-67., Tőkei, 1965., Tőkei, 1969., Weber, 1921., Weber, 1924.,Weber, 1979., Westermann, 1955.
