Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Mindennapi történelem az ütközőzónában

megszűnt a faluközösség visszatartó ereje, az egyik faluból a másikba költöztek a parasztok. A munkát végzők járatlan utakra léptek, csip-csup ügyek motiválták mindennapi tetteiket. Szerveződésük mégis egészen sajátos módon ment végbe, mindenképpen rendszerspecifikus maradt, noha elvesztették a prehistóriából örökölt kötelékeiket, de még nem jutottak el oda, hogy szerepet vállalhassanak a szabad munkaerőpiacon. A jobbágyok két formáció határövezetében éltek. Az emberek érdekei ellentmondtak a gazdaság teljesítőképességével, noha a középkori feudális rendszerben a paraszt családi gazdasága lett a termelés és a fogyasztás, az adózás stb. alapja. Kollektív kényszerűség vonta meg az együttélés határát. Ahol fenntartották az ősi tanyás gazdálkodást, a középkor végén a paraszt piacra fordult, nem akadályozták osztályos társai. A falvakban a családi gazdaság ott vált általánossá a középkorban, ahol a munkakultúra lehetővé tette az örökszántó-rendszert, ahol a földesurak és a parasztok kettős tulajdonlása kielégítette az együtt élő feleket és ideig-óráig kizárta az irtásgazdálkodást. Még a szántóföldi földközösséget is bevezették és ideig-óráig be is tartották szabályait. Az örökszántó-rendszer alkalmazásával a szántóföldekre tolták át a gazdálkodás súlypontját. Ahol ez megtörtént, a major feleslegessé vált, mert a parasztok adójából megéltek a földesurak. Az ellenérdekelt felek igyekeztek konzerválni a rendszert. Mégsem értek el tartós sikereket. Idővel vagy az uraknak vagy a parasztoknak volt szükségük több terményre, s ehhez csak a termőterületet megnagyobbítva juthattak hozzá. Ellenérdekelt felek lévén, mindkét részről éberen figyelték, mit tesz a másik. Céljukat csak akkor érhették el, ha a másik fél tudta nélkül terjeszkedtek. Az urak azonban előnyösebb helyzetben voltak, mert ők képviselték a társadalom rendjét fenntartó hatalmat. Északnyugat- és Közép-Európában a többlettermelés feltételeit a parasztok csaknem mindig orozva teremtették meg, mert az urakhoz képest hátrányos helyzetben voltak. Keletközép-Európában is sok helyütt így történt. Ám mindenütt azt kellett tapasztalni, hogy a parasztok előbb-utóbb - furfangjuktól vezettetve - kiléptek a gazdálkodás rájuk erőltetett korlátai közül. A földesúri reakció sem váratott sokáig magára. Uruk földet foglalt erőszakosan, kisajátították jobbágyaik földjét is, hiszen a rendszerben csak a nemesek érvényesíthették hatalmukat. Kelet-Európában, a Balkánon továbbra is a faluközösségi mechanizmus és nem a családonként különváló gazdaságok testesítették meg a mindenkori társadalmi rendszerekben a gazdaság és az elsajátítás elemi szervezetét, ezt az özönvíz előtti építményt konzerválták a modern időkig. (Ez volt a kolhozszervezés mintája és az itt szerzett tapasztalatokat kamatoztatták a kibucok alapításakor. Az állampárt idején a mezőgazdaság szocialista nagyüzemei, mindenekelőtt a szövetkezetek nem tudtak elszakadni a közösség köldökzsinórjától, az örökíthető-örökölhető családi földtulajdonnal társuló parasztok szervezete, mint amilyenek a dán, holland stb. társulások voltak, nem érvényesülhettek az Elbától keletre, a hatalom korlátozta a parasztok mozgását. A rendszer akadozott, csak a paternalista állam jóvoltából nem omlott össze, majd mikor a hatalom meggyengült, a kolhozok ebek harmincadjára jutottak.) A prekapitalista társadalmak működésének talánya végül is a parasztokkal kapcsolatos. Miért jön létre a faluközösség, erre a kérdésre válaszolni tud minden történetíró. De nem tudja, hogy mi konzerválja az együttélők társadalmi kapcsolatait. Az átlagos méretű középkori falu népességszáma alig változott századokon át, jóformán csak az ipari forradalom idején többszöröződött az együttélő népesség létszáma. Jóllehet a falvak népét elemi csapások sújtották, szenvedtek az adószedőktől, a földesurak kiszipolyozták, a kalmárok becsapták őket, sokan elköltöztek és egy új földesúr szárnyai alatt próbáltak új életet élni, de a helyükre mások érkeztek, a porták ritkán néptelenedtek el.