Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Mindennapi történelem az ütközőzónában

érdemes lakóinak a szegényes életfeltételeket. Itt ma is főleg - nyírrel elegyes - tűlevelű erdők vannak, noha délen a fenyvesek érintkeznek a lombhullató fák övezetével. Délről érkeztek a parasztok, ők vették birtokba a vaskor óta a művelhető tisztásokat. A parasztok nyelvileg és kulturálisan különféle szervezeteket alakítottak ki. A szociális és hatalmi rendszereik fejlődését tekintve is külön utakon jártak, bár voltak közöttük, amelyek időnként sikeresnek mondható birodalmi aspirációkat mondhattak magukénak. Ezt elsősorban tengerparti fekvésüknek köszönhették. Az újkori Svéd Királyság regionális nagyhatalom volt az újkorban, vezető szerepét a Dán Királyságtól vette át. Növényföldrajzilag értékelve, vannak tehát Észak- és Kelet-Európában átmeneti sávok (ilyen a Keleti-tenger melléke), ahol a fanemek összekeveredve alkotnak kiterjedt erdőket és ritkás facsoportokat. A tisztásokon hanga nő és nem fejlődnek a pázsitfélék. Északon és Keleten azonban változik a táj képe. Tűlevelű faóriások az egyeduralkodók a növénytársulásban. Délen és nyugaton ez a flóra érintkezik a tölgyesekkel és elegyes foltokat alkot. A fenyőövben sehol sem eredményes - a tűlevelűekkel kevert lombhullató fák zónájának déli tartományai kivételével - a gazdálkodás. A megélhetést úgyszólván mindenütt nehezíti, hogy a kontinens legnagyobb fenyvesei táperőben szegény talajokon nőnek. Nincs aljnövényzetük. (A közép-európai magashegységekben, az Alpokban vagy a Kárpátokban - a hideg miatt - a mondottakhoz hasonló a vegetáció.) Mindent belep - 140-160 napon át - a hó. Áprilistól októberig nincs fagy, az átlaghőmérséklet 15 °C. Ez a hőmennyiség mindenesetre elegendő a hidegtűrö kultúrnövények termesztéséhez. A gazdálkodás Kelet-Európában elsősorban a lombhullató fákkal vegyes erdők övezetében jutalmazza a munkát végzőket. Az itteni talajok ugyanis szerves anyagokban gazdagok. A gazdálkodás feltételei mégsem mondhatók ideálisaknak, mert a klíma szélsőséges, a hőmérsékletingadozás megpróbáltatásai rendszeresen megkeserítik az itt lakók, különösen a parasztok életét. A prehistóriában sokáig elriasztották a földműveseket ezek az adottságok. Mostoha körülményeket tapasztalva, csak kevesen telepedtek meg, még a híres csernozjom-övezet biotópja is távol tartotta a gazdálkodókat. Tömeges vándorlásuk övezetünkbe tulajdonképpen csak a vaskorban ment végbe, ez volt a legkésőbbi fejlemény a kontinens ökoszisztémáinak történetében, amikor már nem zsákmányolók, kerteket művelő földművesek, hanem szántóföldeken gazdálkodók voltak a honfoglalók. Minthogy az itt alkalmazható mezőgazdasági technológiák nehézségeit jobbára csupán az elmúlt egy-másfél évezredben tapasztalták meg, ez a tartomány a kontinens legfiatalabb kultúrtája. A parasztoknak a legfőbb gondjuk azzal volt kapcsolatos, hogy a termőtalaj tápereje gyorsan kimerült, előbb-utóbb megtapasztalhatták, hogy nem terem semmilyen élelmiszernövény, és mert ők sem akartak koplalni, újabb tisztásokat kellett feltörniük. Először csak környezetükben választottak művelésre alkalmas szüztalajt, majd ha felélték lakóhelyük élelmiszerkészleteit, továbbköltöztek. Vándoroltak. Megtalálták ugyan számításaikat, de kultúrnövényeik gyökerei sehol sem tudtak mélyre hatolni. Beérték a felszínnel. Néhány kultúrnövény termesztésére, és háziállat tenyésztésére alapozott rendszer sehol sem tudott stabilizálódni, nem volt képes jelentős feleslegeket felhalmozni. Az emberek tartalékok nélkül, egyik napról a másikra éltek. Sokszor megvádolták őket, mondván, hogy egyáltalában nem voltak találékonyak és a szorgalom sem volt a legfőbb erényük. Az okok azonban másutt keresendők! Hatalmas földtartalékok álltak rendelkezésükre. Még ma is alacsony a laksűrűség mutatója Európa keleti részén, akik itt éltek, nem voltak sohasem rászorulva arra, hogy intenzíven kihasználják termőföldjeiket. Nyugat- és Közép-Európa érintkezésének övezetében működő kolostorok majorjaiban például a Karoling-korban háromnyomásos gazdálkodást folytattak, Litvániában vagy Oroszországban csak a 16. században szervezték meg ezt a rendszert.