Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Mindennapi történelem az ütközőzónában

Az alkalmazkodás és a találékonyság alfája és ómegája között mozog a társadalom. Ezenközben mindinkább függetlenedik ettől a kényszerpályától (elsősorban az értékek cseréje és kereskedelme jóvoltából) a fogyasztás. Van tehát termelési, illetve fogyasztási kultúrájuk az egyes társadalmaknak. Az előbbi foglalkozásspecifikus. Az utóbbi - a prekapitalista társadalmakban lezajlott urbanizáció hatására - a divatok története, melyet a kiegyenlítődés igyekezete hat át. Kompromisszumokat is kell kötniük. Teljesítményei ökológiailag és kronológiailag osztályozhatók. A különféle történelmi formációkban más és más az osztályozás alapja. Végtére is az életmód a korlátok és a lehetőségek együttese. 1.3.1. ÖVEZETEK Európában a népesség hagyományos életmódjának történetét vizsgálva úgyszólván mindenki elfogadja, hogy nem egyetlen masszívummal van dolga, kontinensünkön övezeteket lehet megkülönböztetni egymástól. Kérdéses, hogy hol is húzódnak kontinensünk térképén az egyes övezetek határai. A prekapitalista társadalmak történetében a fő probléma az, hogy a természetföldrajzi körzetek és a kultúrtörténetileg értékelhető tartományok fedik-e, s ha igen, miként, milyen okoknak köszönhetően fedik egymást. Ha számba vesszük a természetföldrajzi egyezéseket, továbbá nyilvántartjuk az ott élő lakosság kultúrtörténeti emlékeit, meg lehet állapítani, hol és meddig húzódnak az övezetek? Szakirodalmi közhellyé vált az a felismerés, hogy a prekapitalista társadalmakban természetfüggő volt a mindennapok történelme, mígnem a modern civilizációban eltávolodtak az emberek az „édes anyaföld" határától. Az újítások, a beruházások azt célozzák, hogy ez a távolság minél nagyobb legyen. Melyek azok a felismerések, találmányok, amelyeket alkalmazva - konszenzuálisan - átalakították őseink környezetüket? Hogyan osztható korszakokra és alkorszakokra a természetátalakító történelem? Milyen tényezők játszanak döntő szerepet a korszakváltásokban? A haladás abszolút, szinte mérce nélküli fejlődésvonal, ám megvalósulásának mindmegannyi ténye szóródik, a felderített esetek idősorokba rendezhetők és földrajzilag körülhatárolható tájak műtárgyaiként írhatók le, tehát a kérdés az, hogy a területi különbségekben felismerhetők-e egymás mellett különféle övezetek (amelyek egyúttal történelmük okán is övezeteket alkotó tájak), s ha igen, milyen konfigurációkat eredményez helyzetük? Minthogy a tárgyi kultúrának két összetevője van: egyfelől újításokból áll, másfelől az ősöktől öröklött felszerelés alkalmazásából, és mindkettővel az eredendő, másrészt a már átalakított környezethez akarnak igazodni az emberek, a hagyomány nem egyedül a népesség etnikai származásának kézzelfogható bizonyítéka, hanem a különféle korokban élt őseink teljesítményeinek - kronológiailag és geográfiailag értékelhető szóródásátjelző - történelmi mértéke. 1928: 43-67., McNeil, 1974., Meitzen, 1895/1—

III., Moszynski, 1962., Moszynski, 1967/1—

III., Niederle, 19111925/1—

III., Ohmae, 1995., Okey, 1990: 102-33., Osterhammel, 1996: 271-313., Pesonen, 1991: 399-409., Pound, 1997., Rice, 1965., Roth, 1999., Rybakow, 1959/1—

II., Schiffauer, 1996: 20-31., Schwarz, 1970., Service-Sahlins-Wolf, 1973., Sieder, 1994: 445-68., Smith, 1967., Staszak, 1995., Teilenbach, 1967/I-IV., Thomas, 1956., Tretyakov, 1953., Wandycz, 1992., Webb, 1952., Wenskus, 1975., Wenskus, 1977., Wiegelmann, 1973., Wolf., 1995., Wolff, 1994., Wolff-Mauro, 1971., Wriegley, 1987: 65-71., Wright, 1928.