Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Mindennapi történelem az ütközőzónában

hagyomány" - mondták. Szerintük a modem időkben a parasztok ápolták már csak az ősi hagyomány értékeit. Ez annál is inkább figyelemre méltó tény, mert a modern világban ezeket integrálták a nemzeti kultúrát megalkotó értelmiségiek, az igazi hazafiak. Az értékelésben reális tapasztalatok és ideológiai motívumok keveredtek egymással. Elkötelezett szaktudósok tulajdonképpen elfogadták azt a tételt, hogy a civilizációk történelemformáló szerepével nem kell foglalkozniuk. Elég volt számukra az „ősi társadalom". A hagyományozódás jelentősége szerintük éppen abban áll, hogy az etnikum - társadalmi rendszereken és korszakokon át - képes megőrizni ősi kultúrájának eredendő értékeit. A magyarázat szerint az etnikai hagyományokat az őstársadalom gondolkodásában találták fel, a további nemzedékek már csak értékmegőrzésre vállalkoztak. Az emberek tudniillik - vélekedtek ezek a szakemberek - mindig is ragaszkodtak származásuk mentális hagyományaihoz. Ebből áll a kultúrtörténet. A ragaszkodás a kulturális élet fenntartója. A hagyományok ápolása döntötte el, hogy milyen életformában élnek. Ha pedig ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk, a historikusnak az a feladata, hogy kiderítse, vajon miféle katasztrófa, tulajdonképpen történelmi igazságtalanság esett meg, mert ezért korrigálták a pályát. Jól bizonyítja a teljesítmények fonákságát az a helyzet, hogy napjainkban a természeti feltételeinken alapuló településszerveződés tényeit kutatók számára még mindig inkább a feltevések, mint a tapasztalatok kínálják a megoldást. Legalábbis, ha a települések történetére, formai különbségeik okaira kíváncsiak. A helyzet három-négy emberöltő óta nem sokat változott. A gondolati konstrukcióhoz gyűjtve az építőanyagot még a 19. században jelölték ki a tudósok mozgásterét. Ezóta meggyőződéssel hirdették, hogy a településföldrajz a múlt lenyomata. Szinte iskolapéldája lett ez a diszciplína annak, hogy milyen keretek között lehet művelni a szaktörténetírást. A településmorfológia különbségeit az ott élők etnikai származása határozza meg. De akárhogy is van, csak a történeti földrajz ábrázolhatja, közelebbről a településföldrajz mutathatja be azt, hogy hol és miként rendezkedtek be otthonaikban őseink? A szakma képviselői közül sokan még ma is megtartották az eredeti koncepciót. Ezek szerint etnikai származásuk szerint különböző településmorfológiai alakzatokat alakítottak ki őseink. Elsőként egy német tudós, August Meitzen osztályozta az európai településformákat a 19. század második felében. Meitzen a II. Birodalom keleti terjeszkedési politikájához kívánt érveket szolgáltatni. Bismarck nagyhatalmi imperializmusát akarta „történelmileg" igazolni. Arra a következtetésre jutott, hogy vannak individuális települési szerveződések, ahol családi gazdaságokban, tanyákon laknak az emberek és vannak olyan települési alakzatok, amelyeken felismerhetők a kollektív erőfeszítések, ahol többé-kevésbé rendezett falvakba tömörültek a családok, társadalomszervezésileg is megkülönböztetendők a szórványoktól, mert kollektív együttműködési készség formálta valamennyit. Az egyes településformákon felismerhetők lakóik mentalitásának és etnikai hagyományainak hatásai, végül is ezek a szellemi-lelki adottságok döntötték el, hogy melyik szerveződést választották a kontinens egyes tájain a lakók. A családi szórványok Északnyugat-Európára jellemző településformációk, ez a rendszer a kelták öröksége. Közép-Európára a vérségileg összetartozók kollektív településkultúrája jellemző, Keletközép-Európára az irányított településpolitika, itt van a teleksoros falvak tartománya. Minthogy Európa keleti felén (a kontinensen egyebütt tapasztaltaktól) eltérő formákat lehet találni, azokat elkülönített módon szokás tárgyalni. Oroszország mindenki számára külön világnak tűnik. Talán az is. Mindenesetre B. A. Rübakov és munkatársai úgy képzelték el a 20. század derekán az egykori oroszok hagyományos anyagi kultúráját, hogy abban őrizték meg a parasztok a régi Oroszország lakói túlnyomó többségének