Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Mindennapi történelem az ütközőzónában

delem farvizein hajózók is hozzájárultak az életminőség változásához. A színvonalat a piac forgalma emelte magasabbra. Kontinensünkön hovatovább megnőtt az élelmiszerek mellett az iparban előállított fogyasztási cikkek jelentősége is. Élelmes kereskedők szervezték meg az eleddig szegény agrártájak lakóit és potom pénzért felvásárolták növekvő háziiparuk termékeit. Jó fél évezredes folyamat, melynek kezdete a prekapitalista társadalmakat hatotta át, majd az ipari forradalom energiáit felhasználva kiteljesedett. A dán és magyar marhát lábon lehetett hajtani a hamburgi, augsburgi piacra, de a Tisza-vidéki acélos búza és az orosz búza szállításához már vasútra vagy legalábbis gőzhajóra volt szükség. A Fekete-tenger és a Duna az angol és a német városok gabonaellátásának olcsó útvonala lett. A felvevőpiac vonzotta a nyersanyagokat is. Miközben textíliát exportáltak, fakészítményeikhez szükséges árujuk olyan körzetekből származott, ahol gabona úgyszólván nem is terem. Kelet- és Észak-Európa szinte gyarmati függésbe jutott. Eddig a természet uralta a gazdaságot, az aszály, a fagy miatt ínséges év következett, most a gazdaság kerekedett a természet fölé, a kereslet mechanizmusa szabályozta a termelők gyarapodásának lehetőségeit. A növekedés mégsem volt kiegyensúlyozott. Ideoda tolódtak a fellendülés és a válság gócai. Dél-Európában például már a középkor végén lelassult a növekedés üteme, de Nyugat- és Közép-Európában ennek éppen az ellenkezője történt, az élelmiszereken kívül a bővülő iparcikkellátás lett a korszak legsajátlagosabb teljesítménye. A kereskedővárosokban egyre több iparos működött. A vidéki háziipar - alacsony értéktartományba tartozó termékeivel - háttérbe szorult. Mindamellett a prekapitalista társadalmak kisemberei számára a mindennapi életben elsősorban az enni- és innivaló határozta meg - mindenkori fokmérőként - az életminőséget, mert ez a népség mindig többet akart enni, mint amennyi jutott neki. Az igények köre pedig csak lassan bővült. A szegény, ha már jóllakott, további kívánságaival rukkolt elő: jobb körülmények között akart lakni, gazdagabbnak látszóan ruházkodni stb. A templomi ceremónia divatbemutató lett. Kiöltöztek a hívek. Csakhogy teljesítményeiket eleve behatárolta, hogy igényeik többségét az önellátás, legfeljebb a háziipar fedezte, (mely utóbbinak készítményeihez csereberélve jutott hozzá). Kevés - városi műhelyekben készített - öltözet volt látható a falusi templomokban. De nemsokára, az ipari korszakban átszakadt a gát, mindenféle fogyasztási cikkeken kívül új háztartási eszközök öntötték el a parasztokat, vasszerszámmal, cserépedényekkel, gyapjúruhákkal, bőrholmikkal szerelkeztek fel. Már nemcsak cifrálkodtak. A piaci mechanizmusok általánossá válása véget vetett ennek a korábban - évezredek óta bevált - gyakorlatnak. Most már a pénz határozta meg mi, mit ér. Minden emberi értékből árucikk lett. Nemcsak az anyagi javakat, még az ismereteket, a tudást is adták-vették ettől fogva. Az elit örök panaszát (miszerint kortársaik nem becsülik meg intellektuális teljesítményeiket) újra kellett fogalmazni. Az analfabétizmust borító páncélt felrepesztette a társadalmi érintkezéshez nélkülözhetetlen pénz és ezzel új korszak kezdődött az ismeretszerzésben, illetve a tapasztalatok hagyományozódásában. Persze a tudás és a művészet éltető nedvei már régóta átszivárogtak a társadalom épületének repedésein. Az arisztokratát utánozta a polgár, a polgárt a paraszt. Ahol kevés volt a város, a vidéki nemes lett a paraszt irigyelt példaképe. Egyes rétegekben össze is keveredtek a minták. A művelődés megújult. Ennek ellenére a statikát és az állagot jelentő közeget továbbra is analfabéták képezték, függetlenül attól, hogy szociálisan milyen volt a helyzetük. Később szakítottak a már megcsontosodott művelődési szokásokkal. A helyzet azonban csak a legújabb korban változott meg. Az áruviszonyok uralkodóvá válásával együtt veszített jelentőségéből az analfabétizmus, és nőtt az írni-olvasni tudók száma. Új hagyományhordozó közegek alakultak ki a társa-