Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 16-17. században: a táguló világ peremén

katolikus egyház volt a legnagyobb szervezete a földbirtokosoknak, a régi rend nem bomlott fel. Sőt, Keletközép-Európa északi sávját nem pusztította a parasztháború, a lelkek bé­kéjét zavartalanul őrizték meg hagyományaikban, középkori keretek között. Ugyanakkor másutt - sokan a protestáns felekezetekben tömörült népesség felett élősködő földesurak közül - többen vallást változtattak, rekatolizáltak, mert nem akarták elveszteni jobbá­gyaikat. Ezeknek a földesuraknak pálfordulását nem hitéleti meggondolásaik motiválták. Persze a római egyház is (különösen az ekkor alapított jezsuita rend buzgalma folytán) ellentámadásba lendült. Genf kálvinista akadémiája és a jezsuita rend közötti konfliktus (1559) óta nem is szűnt meg a két intézmény nyílt ellenségeskedése. A háború emberi életeket követelt, kivégzések jelezték eseményeinek múlását, sokan pedig börtönbünte­tést szenvedtek, hitükért áldozatot kellett hozniuk. A katolikus egyház ellenreformációja kedvezett a legtöbb földesúrnak, mert az erőszakos visszarendeződés eszközeit alkal­mazva ismét engedelmes jobbágyokká tehették a parasztokat. Századokon át megújítot­ták az ellenreformáció ideológiai dresszúráját. Ennek következtében a közép- és kelet­európai katolicizmus által képviselt „népi vallásosság" áthatotta a folklórmüveltséget. Talán nem olyan mélyen, mint az itáliai, ahol kiterjedt kéregdarabokat őriztek meg a hitéletnek az antikvitás óta egymásra rakódott kultúrtörténeti rétegeiből. A hitélet sehol sem volt fortyogó láva, az eruptív erők már nem működtek. Minden további lépést a kompromisszum érdekében tettek az urak és a kisemberek. A körmenetek ceremóniáitól a nép okulására előadott színjátékokig valamennyi kulturális megnyilvánulást felülbé­lyegzett az egyház. Róma megőrizte pozícióit. A katolikus egyház befolyása mégis telje­sen különbözött középkori előzményeitől. Néhány évszázaddal korábban egy terjeszkedő gazdasági-társadalmi szervezet működését szentesítették ily módon, sőt az egyházi férfi­ak élenjártak a hűbéri civilizáció hódításaiban. Ez utóbbiak azonban jobbára profanizá­lódtak az újkorban. A kisemberek gondolkodásában szelektálódtak az anyagi érdekekkel kapcsolatos fifikák és a transzcendentális hatalmakba vetett hitek. Az ellenreformáció és a barokk vallásgyakorlat önállóan működött. Mi vált el mitől? Akadémikus kérdés. Tény, hogy a gazdaság érdekvitele kibújt vallási köntöséből. Ugyanakkor a gazdaság gyarmati forrásait nélkülöző Keletközép-Európa csak a benne működő energiákat hasznosíthatta. Jobb híján továbbélt a középkor provincializ­musa. Egyetlen kiút adódott: a periféria gazdaságának dinamikusabb képviselői az El­bán-túli övezet felé fordultak. Kereskedtek a Nyugattal. Beszállítók lettek. Elfogadták Északnyugat-Európa vezető szerepét. Ezzel együtt a gazdasági háttérnek mindenütt meg kellett változnia Közép- és Keletközép-Európában. A tehetős arisztokratáktól a gazdag kereskedőkön át a csekély számú módos parasztig mindannyian megőrizték középkori pozíciókat, sőt újabb eszközöket érvényesítve, továbbra is hasznot húztak történelmileg örökölt feltételeikből. Miután az Elbától keletre mindenütt növekedett az uradalom gazdasági szerepvál­lalása, Európa agrárszerkezetére sajátos dualizmus lett jellemző. Holstein, Mecklenburg, Pommern, Kelet-Poroszország, Lausitz, Brandenburg, Lengyelország, a mai Ukrajna északnyugati övezete, Cseh- és Morvaország, a mai Szlovákia, Magyarország, Erdély a majorgazdaság - alternatíva nélküli - területe lett. A rendszert végül is a 20. században sikerült felszámolni. (Bár a volt szocialista országokban működő szövetkezetekről sokan azt állítják, hogy tulajdonképpen a földesúri majorok utódai. A földosztások nem érték el céljukat, a kisbirtokos parasztok zöme külterjesen gazdálkodott, tengődött, de létszáma alig csökkent. A paternalista állam szövetkezetekbe kényszerítette az embereket, csak­hogy ez a többség akarata ellen történt. A helyzet ellentmondásait politikai kalandorok

Next

/
Thumbnails
Contents