Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa a 13-15. században

4.1. KELETKÖZÉP-EURÓPA A 13-15. SZÁZADBAN Az utóbbi időben az „európai történelemről" írott összefoglaló művekben úgy szokás bemutatni a középkor második felének mindennapi történelmét, mintha akkoriban az embereket szinte naponta mindenféle elemi csapások sújtották volna, ráadásul a gazdaság is az egyik válságból a másik válságba jutott. A történelmet nem a haladás, hanem a vergődés jellemezte. Tény, hogy elemi csapások és háborúk rendszeresen veszteségeket okoztak. A jó és rossz termésű évek, az állatállományt pusztító vészek, a háborúk, az éhínségek, a járványok és a rebelliók követték egymást. Az emberek álmodoztak ugyan a „békés hétköznapokról", de akik akkor éltek, azoknak nemigen lehettek személyes tapasztalatai, csak azt tudták, mihez képest szeretnének gondtalanul élni. Szociális ellentétek feszítették szét a régebbről örökölt társadalom burkát. Vidéken egyre több lett a nincstelen szegény ember, és számukra nem volt alternatíva, a városkapun csupán egy keskeny rést nyitottak a hatóságok. Mégis elterjedt és közhiedelemmé vált a szlogen: „a városi levegő szabaddá tesz". A vidéki tömegek nagy nyomással próbálták tágasabbra nyitni a kaput. Valójában mindenkinek váratlan akadályok bukkantak fel életpályáján, változatosan nehéz terepen kellett céljaik felé törni, de az árkok és gátak közül egyik sem volt olyan, mint a másik, a stratégiát a helyi adottságokhoz kellett igazítani. Nem lehetett kiszámítani, milyen a jövő. Akiből hiányzott a helyzetfelismerés képessége, legfeljebb csak álmodozott és nem is ment semmire. Nehéz idők jártak mindenkire. Mégis sokan voltak, akiket elkerültek a megpróbáltatások. Nekik szerencséjük volt. Az egész történet egyáltalában nem ragadta magával a kontinens egészén a lakosságot, mindössze a civilizációjában fejlett Európa, az Elbától nyugatra lezajlott eseményeinek krónikája. Ehhez képest Keletközép-Európában a történetíró, noha észleli a prosperitás jeleit, de még inkább tapasztalni kénytelen, hogy az elemi csapások sem kerülték el kontinensünk ütközőzónáját. Kétségtelen, hogy a klímaváltozások, a járványok akkortájt is egyetemes érvényűek voltak. A gazdaság és a szociális viszonyok öntörvényei azonban eltérő módon érvényesültek. Ha valaki a múlt krónikájában lapozgat, tapasztalhatja, hogy a természet és a történelem egyaránt tetten érhető a mindennapi életben, mert mindkettő megpróbáltatásokkal nehezítette őseink sorsát. így volt ez Keletközép-Európában is. Éppen ezért az itt lakók - annak reményében, hogy gyarapodni fognak - a középkorban szinte emberfölötti erőfeszítésekkel tették próbára teljesítőképességüket. A teljesítmények, mai hatékonyságunkkal összehasonlítva - lenyügözőek. Látványos eredményeket tudhattak volna a középkor végi emberek magukénak, de nemigen voltak tisztában helyzetükkel. Vagy pedig ők is csinálták, de nem tudták, mit cselekszenek. Mindenesetre sikerült megszabadulniuk számos, az életüket bizonytalanságban tartó tényezőtől. Az élelmiszer-termelés