Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

Először a városiak szocializálódtak. Noha szabályozták a fürdőházak használatát, a hét meghatározott napjain férfiak, másokon nők látogathatták az intézményt, a rendeleteket sokan nem tartották be, s a kortársak néha azon keseregtek, hogy a fürdők valóságos erkölcsi fertők lettek. Akár így volt, akár nem, a fürdő valamennyi civilizációban kiegészítette a lakáskultúrát, talán azért, hogy eltüntessék vele annak - a higiénével kapcsolatos - fogyatékosságait. A rómaiak építették provinciáikban az első közfürdőket. Ezekben meleg és hideg vizes medencékben tisztálkodhattak. Nemigen hevültek gőzben, mert a rómaiak a Közel-Keleten szokásos fürdőkultúrát adaptálták. A délnyugat-ázsiai technikák sokfelé elterjedtek, még a keletközép-európai városokban is hasznosították ezeket a találmányokat és mindenütt nagy népszerűségnek örvendtek. A berendezést azonban megváltoztatták. Már megelégedtek azzal, hogy fakádakban megmártózzanak, nem építettek medencéket. Ennél talán fontosabb, hogy a fürdők építésének volt egy fontos hozadéka, technikailag ők is megoldották - a Nyugatról átvett berendezéseket alkalmazva a füstmentes helyiség fűtésének feladatát. Ennek érdekében kályhára volt szükségük. A kályha eredetileg cserépbögrékből rakott építmény, mert ezzel a szerkezettel kupolát alakíthattak ki, másrészt megnövelhették annak a leadott hőnek a mennyiségét, amit a kályha belső üregében égő tűz sugárzott. A kupola a Közel-Keleten már régóta ismert volt. A kései Római Birodalomban is emeltek kupolás építményeket, majd a korai középkori templomok és egyes középületek közül többen azt bizonyítják, hogy a technikát nem felejtették el. (A Közel-Keleten még a legszegényebb társadalmi rétegek lakóépítményeinek többsége is kupolás.) A kályhaépítéssel - mondhatni - miniatürizálódott a statikai felismerések alkalmazása. A bögrékből épített - kupola alakú - fűtőberendezést olyan vidéken találták fel, ahol a mediterrán és a kontinentális klímaöv találkozik egymással, gyakoriak a hőmérséklet-ingadozások. Lombardiában a régészeti feltárások arra engednek következtetni, hogy kályhákat építettek a korai középkorban az arisztokrácia némely erősségeiben, a „szemes" kályhákat a svájci várakban a 12-13. században már nélkülözhetetlen berendezésnek tekintették. Keletközép-Európába azonban csak a 13-15. században jutott el ez a higiénikus építmény. A legfontosabb újítás az volt, hogy a kályha tüzét - a falat áttörve - egy szomszéd helyiségből (rendszerint a konyhából) táplálták, és így annak füstje a konyha ajtaján át jutott a szabadba. A kályhával fűtött helyiséget tehát mentesítették az égéstermékektől. Figyelembe véve a középkori várak, kolostorok, egyes polgárházak építészeti emlékeit, nyilvánvalóvá válik: ez a minta már fél évezrede ismert volt és olyannyira bevált, hogy további alkalmazók is az úttörők nyomdokaiba léptek. A kályha a várak után a városi közfürdőkben terjedt. Keletközép-Európában jelentős késéssel, jóval később, a 13-15. század között építették az első kályhákat. A történtekkel egy időben (a fürdőházak építőinek tapasztalatait hasznosítva) falazták - Közép-Európában - az előkelőbbek városi lakóházaiban a kályhával fűtött szobát (siuba, extufa, Stube). Építészetileg az volt az újítás, hogy bár a ház fából vagy gerendák közé rakott paticsfallal épült, a szoba falát kőből vagy téglából rakták. Caminata, Kemenate, majd innen az orosz komnata, ezekből a kifejezésekből való a 'kémény' jelentésű kamin. Eredetileg ez egy ókori görög név (amely a kovácsműhelyben rakott 'tüzet' és a 'fújtatót' jelentette) és azt bizonyítja, hogy ők is elvezették már egy kürtővel a helyiségből a füstöt. Úgy látszik, hogy több mint kétezer éve kályhát állítottak fel a kovácsműhelyben, holott a lakóház többi részében még nem változtattak a megszokott fűtésen. A görögök, a rómaiak, a provinciák lakói egyelőre nem látták még időszerűnek a kéményépítést. A középkori házak falait többnyire fából ácsolták vagy kőből, téglából építették és a tűzhelyet úgy alakították ki, hogy a szoba mellett lévő helyiségben