Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

Visby (Gotland szigetén) szinte előretolt helyőrsége volt a kalmároknak. Talán itt építették ki legelőször hadállásaikat. Keletközép-Európa kereskedővárosainak története alapvetően különbözik a Mediterráneumban tapasztaltaktól. Már a tengerhajózás is eredendően másként fest. Keletközép-Európát csak északon határolja tenger. Minél délebbre haladunk, annál kevesebb természetes útvonala van az áruforgalomnak. Levante karavánjainak egy része ugyan utat talált az itteni városokba, de a levantei áruk zömét hajórakományként továbbították nyugatra, majd - Velencében és Genovában kirakodva - adták át a karavánkereskedőknek. A Keletközép-Európában szállított áru nagyobb része mindig tranzit volt. A kereskedelmi áruszállítás feltételeit a kedvezőtlen geomorfológiai adottságok determinálták. A Keleti-tenger eredetileg édesvízi tó volt, amely a jégkorszakban még be volt fagyva az év nagy részében. Dél-Skandinávia partjain a későbbi eszkimóhalászokhoz hasonló technikájú tengeri vadászok éltek. Amikor az Eszaki-Hemiszféra felmelegedett, a tó tenger lett. Beltenger keletkezett, a végtelen óceán kicsiny és mély vizűnek aligha mondható nyúlványa. A partvidéken egyre több földműves telepedett meg és természetesen olyan kereskedő, aki vállalta a távolabbi tájakról származó egzotikumok (elsősorban a szőrme) értékesítésének kockázatát. A partvidék borostyánköveit már a bronzkor óta kitaposott útvonalakon továbbították délre, a végállomás a görög kereskedővárosok láncolata lett. Amikor a mediterrán gazdaság fókusza eltolódott, a nyugati civilizáció bekapcsolta az északiakat a hatalom és a gazdaság vérkeringésébe. Nagy Károly koronázásakor például feltűntek képviselőik, bizonyságául annak, hogy a középkori civilizáció születése óta kiépítette kapcsolatait a perifériával, sőt azon túl is: a távoli Finnország lappjai is megjelentek (egykori krónikaírók szerint) különös börgúnyáikban. Mindazonáltal a mediterrán kereskedelem és a nyugati (illetve annak keletközépeurópai leányvállalata) csaknem minden tekintetben különbözik. A föníciaiak, a görögök, a rómaiak, az arabok kiterjesztették a csereforgalmat (sőt, ha már megerősödtek, a hatalmat) a Mediterráneumra. Még a Fekete-tenger mellékén is kikötőket alapítottak, majd idővel az Atlanti-óceán partjain alakították át a kikötők szerepét. KeletközépEurópa tengerhajózási forgalma (ha egyáltalában jogos ennek a fogalomnak a használata) korántsem bírt ekkora jelentőséggel. Több mint egy évezreddel később épült ki a rendszer és a periféria összeköttetést biztosított a centrummal, de sohasem emelkedett főszereplőjévé az európai - korszakváltó - történelemnek. Emellett azonban a város az város, gazdaságilag, szociológiailag sajátlagos (és egymással rokon vonásokat mutató) arculattal. A kereskedő szomszédja bármely városban egy másik kereskedő vagy valamilyen mesterember. Idővel szociális és etnikai ismérvek nyomán gettósodás indult meg a falak között, sőt a falakon kívül is új negyedek keletkeztek, itt olyan emberek laktak, akiknek nem volt veszteni valójuk. így volt ez a kontinens belsejében is. A kalmárok és a mesteremberek távoli ősei egy törzsfőnök földvárában lakhattak. A településszerkezetet már a prehistorikus központokban is fel lehet ismerni. Az iparosok később a majorokban találtak otthonra, de idővel a nemrég alapított városokba költöztek, az árukat közvetítő kalmárok társaságában új rendet alkotva. Előnyösebb adórendszerbe léptek át, termékeikkel maguk kereskedhettek. Technikatörténeti szempontból az iparosokat az utóbbi két lakóhelyen érte számottevő - innovációs hatás, amelynek révén a korábbi gyakorlathoz képest új munkakultúrát alakítottak ki. Talán a legfontosabbak a vasművesek voltak közöttük. A fegyverkovácsok álltak a rangsor élén, közönségesebb pályatársaik állították elő különféle - fából faragott - munkaeszközök fémalkatrészeit. Néhol már lovakat is patkoltak. A vasat legtöbbjük rudakban, félkész áruként vásárolta. Minthogy magas volt a vas széntartalma, szakaszosan