Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Mindennapi történelem az ütközőzónában

Tévedhetetlenül megállapítható a politikai történelem időrendje. Ezzel szemben a kisemberek történelmi szerepvállalása csak hozzávetőlegesen ítélhető meg, mert a korszakok, illetve a korszakváltások kezdete és vége nem köthető néhány történelmi figura szerepvállalásához. A korszakot kitöltő erők egy korábbi történelmi szakaszban akkumulálódtak, majd nagy sokára törtek a felszínre és még azt követően is, amikor megszűntek hatótényezők lenni a társadalom túlnyomó többsége számára, továbbra is motiválták a kisemberek életét. Mostanság is így zajlik a politikai élet. Ritka, ha egy történetíró számol azzal, hogy valamennyi kisember sorsa különféle pályákon fut a történelemben. Ahány emberi sors, annyi út. Magányosan kevesen törnek utat, társultan annál többen. Kisebb-nagyobb csoportokat alkotva élik életüket. Sokan a keskenyebb ösvényeket választották, és vannak olyan útvonalak is, amelyeket sokan tapostak szélesebbre. Egyáltalában nem mindegy, hogy eleink melyik pályán közlekedtek. Hol és mikor éltek kortársaink ősei, milyen rendszer szabályozta életvitelüket? Nem volt egyforma pályaívük. Számottevő különbségeket lehet megállapítani, noha ez utóbbiakat eleink egyáltalában nem érzékelték. Sokan nem is vették észre a történéseket. Bár sorsfordító változásokban volt részük, mégis úgy élték meg mindennapjaikat, mintha nem történt volna semmi. Voltak továbbá olyanok is, akik érzékelték, hogy tulajdonképpen két szélsőséges értékrendszer között foglaltak helyet. Tudták vagy legalábbis sejtették, hogy különféle módon és színvonalon működő társadalmak pólusai között helyet foglalva, ki voltak téve minden irányból érkező hatásoknak. Még azt is észrevették, hogy szomszédjuk be akar avatkozni életükbe, mondhatni: a frontvonalban teltek napjaik. Két tűz közé szorultak, az ő életvitelükben ütközött össze két szomszédos rendszer. A történetnek gyakran az lett a vége, hogy szomszédjaik átalakították a közöttük helyet foglalók mindennapi életét. Ha az energiaforrások bőven buzogtak, a köztes társadalmak kisembereinek megváltoztak mindennapjai, sokkal inkább a szomszédságuk történéseinek hatására kellett cselekedniük, mint a maguk akaratából formálták volna sorsukat. Ám ezenközben elveszítették őseiktől rájuk maradt hagyományaikat és divatosnak vélve, utánozták szomszédaik életvitelét. A hatás mélyebb nyomot hagyott bennük, mint saját energiaforrásaik. Külső tényezők mozdították el tehát embereink mindennapi történelmét, egyik vagy másik irányba módosították pályaívüket. Ütközőzónának azt a területet nevezik, amely nagyhatalmak közé ékelődik. Sok nagyhatalom és sok ütközőzóna volt és van a világban. Egyikük sem lett örökéletű. Történetesen a Habsburg Birodalomról egy - a 18. század végén működő - szakíró, M. Schwartner azt állítja, hogy Magyarország (Statistik des Königreichs Ungarn. Pest, 1809. 2. kiadás. 55. old.) kulturálisan a „müveit németek", másfelől a „törökök", vagyis „a fény és a sötétség birodalma" között terül el. Ma már aligha jutna egy közírónak eszébe ilyesmi. A jellemzés azóta érvényét vesztette. Az osztrák császár királyságának megítélése a 20. században megváltozott, de megmaradt annak a vélekedésnek az igazsága, hogy a magyarok köztes helyzetet foglalnak el. Ezenközben átrendeződtek az ütközözónákkal szomszédos államok csoportosulásai, mert az államok nem élik túl a létüket szabályozó hatalmasokat, és még a hatalmasok sem örökéletüek. A birodalmak szétmállását követően le- (vagy fel-) értékelődik alkotóelemeik - korábban megítélt - jelentősége. Az ütközőzóna maga is átalakul, ennek ellenére maga az erőtér mégis megmarad a különböző irányba ható energiák tartományának. Az ütközőzóna nyilvánvalóan ott húzódik, ahol két jelentős hatalommal rendelkező állam peremvidéke van, a két birodalom találkozik egymással, ütközik is, mert érdekeik csak ritkán egyeznek. Ha nincs birodalom, van periféria, de nincs ütközőzóna. A perifériát gyenge teljesítményű államok határolják.