Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

raikhoz csatlakozó birtokrészeket, az ún. tartozékokat. Sok helyütt a földesúrnak is kimértek - a parasztok telkeivel egy sorban - egy gazdaságra való földbirtokot. A teleksor mögött húzódtak a termőföldek. Sok helyütt minden egyes gazda három részre osztotta földbirtokának szántóföldjeit, a telekhez közelebb eső részbe őszi gabonát vetett, a távolabbiba tavaszit, s a legmesszebb esőt pihentette. A következő évben változtatott a sorrenden. így gazdálkodtak a 13-15. század között Brandenburgban, Pomerániában, Litvániában, Sziléziában, Volhiniában, Magyarországon, a mai Szlovákiában, a Cseh- és a Morva-medencében. Idővel azonban újabb termőterületeket foglaltak el, de a határt továbbra is három részre osztották: a falu mögött lévő parcellatömb lett az őszi vetésű gabonát termő nyomás, egy másik parcellacsoport a tavaszi vetésüek földje, s egy harmadik vetetlen maradt. A következő évben változtattak a vetés sorrendjén. Az üzemi mechanizmus lényege egyrészt az volt, hogy a szántóföldeket minden évben megművelték, a termőtalajt nem hagyták elgazosodni, mondhatni „örökszántó"-rendszert alakítottak ki. Sok telepített faluban kezdettől fogva arra törekedtek, hogy a gazdasági udvarokhoz közvetlenül csatlakozó szántóföldeken túl még egy másik parcellacsoport számára is irtsanak földet. A belső nyomást két részre osztották, vetették és pihentették, a másikat, a külső nyomást tartósabban pihentették és csak akkor művelték meg, ha a teleksor végében húzódó földjeik termésátlaga csökkent. Valamennyi megoldást gazdálkodásuk azon fogyatékossága kényszerítette ki, hogy a parasztok alig trágyázták földjeiket, jobb esetben a pihentetett szántókon legeltették jószágaikat, miáltal a természetes módon elhullajtott ürülék javíthatta a föld termőképességét. Annak következtében, hogy a parasztok nem szabad akaratukból döntötték el az üzemszervezet átalakítását, hiszen érdekeiket egyeztetniük kell a földesúri akarattal, a rendszerváltoztatás szerfelett nehézkesen haladt előre mindenütt. Sokfelé az eredeti állapotok konzerválódtak a modem időkig. A mondottak nem érvényesek az évelő kultúrák (elsősorban a szőlő) kertjeire. A zöldséget és sok gyümölcsöt a lakóház mögött kialakított kertekben termesztették, de ahol beérett a szőlő (így Magyarországon, a mai Szlovákiában, Erdélyben, a Cseh- és a Morva-medencében, a délnémet övezetben), szőlőskertekben is művelték a tőkéket. Az indák sok helyütt a gyümölcsfákra csavarodtak - mediterrán szokás szerint. A legegyszerűbb megoldás eleve az volt, ha a falu telepítésekor soros telekrendü házakat és a hozzájuk tartozó udvarokat építettek. A falubeli gazdáknak kezdetben azonos volt az anyagi helyzete, a szomszédok - mondhatni - egyanrangúak voltak, vagyoni helyzetük nem különbözött egymástól. A rendszer áttekinthetősége megkönnyítette a parasztok megrendszabályozását. Az együtt élők közössége azonban a későbbiekben kiegészült, anélkül, hogy a jövevények vagy a gazdák leszármazottai megbontották volna a fennálló rendet. A település az erdő vagy a rét rovására terjeszkedett. A történtekért természetesen aligha lehet a parasztokat okolni. A faluközösségben nem a parasztok, ellenkezőleg, a földesurak szempontjai érvényesültek és ezek határozták a soros, rendezett falvak gazdálkodását, terjeszkedését, egyáltalában a településállományban élők mindennapjait. Egyetlen házsorból álló és a házak mögött épített gazdasági melléképületekből álló együttes újszerű képződmény volt, az ilyen falu korábban ismeretlen településformát képviselt. Soros telekrendű, erdő- és láptelkes létesítmények épültek néhány hónap alatt. A földesurak közül némelyek úti falukat alapítottak, esetleg kör vagy négyszög alakú füves térség mellett létesítettek telkeket. Az Elbától keletre húzódó tájakon, a későbbi Lengyelország, a Baltikum, a Cseh- és Morva-, nemkülönben a Kárpát-medence területén mindenütt ezek lettek az uralkodó településszerveződési minták. Európa más részein ilyen településformákat ritkán találunk, Keletközép-Európában ezek az alakzatok