Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században

nagyságától, inkább a rajta élő, munkavégző parasztok számától függött. A föld semmit nem ért paraszt nélkül, a paraszt semmit nem ért föld nélkül. A birtok jövedelmezőségét tehát az határozta meg, hogy miként sikerül valamely uraságnak minél többet elsajátítania a parasztok által megtermelt javakból. A parasztok munkát, terményt vagy pénzt voltak kötelesek adni földesuraiknak. Persze azonkívül a királynak (tulajdonképpen az államkincstárnak) és az egyháznak. A paraszti függés legfőbb kérdése az, hogy miként számolják el teljesítményeiket. Mi tehát a gazdaság és az adóalap egységnyi szervezete? Az adózási mechanizmusban az egész település lakóinak összességét vagy egy-egy családi gazdaságot tekintik-e az adózás egységének? A fiskus a háztartásonként megkülönböztetett falusi tömegre telepedett rá, vagy a rendszer többi haszonélvezőjével vállvetve préselte az adót az együtt élők paraszti közösségéből, tehát a jövedelemszerzés nem csupán az adóztatás és a földesúri jövedelmek elszámolásának két különböző módja volt. A két rendszert tulajdonképpen két gazdasági mechanizmus következményeként érvényesítették, a tulajdonlási szokások két történelmi fokozatát példázták. Már az ezredforduló után családonként kellett adózniuk a parasztoknak. Keletközép-Európában nem a település egészére, a faluközösségre vetették ki az adót, hanem gazdaságokra. Számon tartották, mekkora a birtok munkaerőlétszáma, hányan vannak egy faluban. A parasztoktól nem javaikat akarták (hiszen alig termett valami a kicsiny gazdaságokban), hanem munkaerejüket. A parasztok sokan voltak, de felettébb csekély értéket állítottak elő saját kezelésű gazdaságaikban, viszont a vidék rendelkezett szépszámmal munkaerő-tartalékokkal, ezért a parasztok elsősorban munkával szolgáltak. Ebben a gazdaságban a kollektív kényszer hovatovább már a múlt emléke lett. Egyidejűleg szétforgácsolódott a régi nemzetségi szervezet is. A feudális társadalomban a parasztok faluközösségét már nem a rokoni szálakkal összefűzött családok kisebb-nagyobb csoportjai tartották össze, akik közösen ápolták leszármazásuk tudatát, szervezték öszszetartozásuk politikai intézményeit és váltak ezáltal önállóként kezelhető, mégis egységes képződménnyé, hanem a földesúri adózás keretei. Az új rendszerben a paraszti gazdaságokat, illetve háztartásokat működtető családokat tekintették az úri birtok tartozékának. Ezáltal a rokonsági rendszer közösségi szervezete alkotóelemeire esett szét. A család maradt meg a gazdaság és a fogyasztás, a származás egységének. Jóllehet hőseink megőrizték a rokoni összetartozás érzelmi szálait, ám ezenközben újraszervezték a rokonságot anyagilag fenntartó gazdasági rendszert. Ettől kezdve mindennek alapja nem az együtt élő családok által alkotott nemzetségből szerveződött faluközösség lett, hanem annak elemi sejtje, a parasztok mindmegannyi családi gazdasága. A társadalom elitje, a földesurak rendje kihasználta a helyzet adta előnyöket. Mindenekelőtt átalakították az adórendszert. A munkateljesítmények helyett egyre inkább terményadót, sőt helyenként már pénzt is követeltek. Megváltoztatták a rendszer természetét. Az eredményt elsősorban azzal érték el, hogy a parasztokat anyagilag ösztönözték arra, minél nagyobb földterületet műveljenek meg, többet dolgozzanak és több terméket állítsanak elő. A döntő lépés az volt, hogy a 13. században rájöttek arra, mennyivel jövedelmezőbb, ha a parasztokat inkább terményeik egy részének beszolgáltatására vagy készpénz fizetésére késztetik, ahelyett, hogy ösztökéljék őket a majorbeli munkavégzésre. Alighanem ezzel egy időben a földesurak lassanként felszámolták önkezelésű - a parasztokat kényszermunka keretében foglalkoztató - gazdaságaikat, ha pedig megtartották azokat, cselédeket és béreseket alkalmaztak rajtuk. A gazdaság szervezése terén végrehajtott alapvető átalakítás megváltoztatta a tulajdonlási szokásokat, ennek eredménye, ha az egész rendszer kiépítése sikerrel végződött. Nyugati mintára bevezették a parasztbirtok örökíthetőségének jogi intézményét.