Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században
tes fény világítsa meg a belső teret. A templomhoz (többnyire a keskenyebb oldalán lévő főbejáratának egyik vagy mindkét oldalára) harangtornyot építettek. A templomokat kívül és belül faragványokkal látták el. Az arab világból származó - bizánci közvetítésü - tapasztalatok felhasználásával Délkelet- és Kelet-Európában csegelyes templomokat emeltek, hagyományaik mindmáig élnek a kontinens keleti részén. Egy normandiai újítás következtében (amellyel a faépítészet statikájának tapasztalatait hasznosították) megemelték a csarnok belmagasságát, és hogy össze ne dőljön az egész alkotmány, támpillérekkel egészítették ki a hatalmas ablakokkal tagolt falakat. A klerikusok által lakott épületkomplexus már jóval szerényebb kivitelűnek sikeredett. Mindamellett a templomépítészet - csarnokokkal kapcsolatos - ismereteit széles körben hasznosították. Minden majorban állt egy vagy több dézsmacsűr (miként a világiak birtokain is), ezek a beszolgáltatott termény tárolására való csarnokokon a templomhajók falazásának tapasztalatait hasznosították. A középkorban még a nagyobb parasztgazdaságokban is építettek ilyen épületeket. Faragványok, festmények csak kivételes esetben díszítették a kolostorban a hálótermeket befogadó szárnyat vagy az ebédlőt és a konyhát magába záró épülettraktust. A gazdasági épületeket szinte az ideiglenes használatuk igényével állították össze. Kivéve a csűröket, ahol a terményadót raktározták. A kévéket a tarlóról beszállították a dézsmacsürbe. Voltak még istállók is. Nyugaton és Keletközép-Európában az élelmiszer-gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen épületek többsége kőfalú volt, vagy téglából építették, az isten házával együtt az örökkévalóságnak szánták. A legnagyobb tömegű épület még a városban is a templom volt, a középkor legszembeötlőbb presztízsépítkezése, melyet a lehetséges beruházások korlátozott száma tett egyeduralkodóvá abban a világban, ahol kincseket halmoztak fel, de az értékeket ritkán fektették be, s ezért nem képződött tőke. A két - merőben különböző rendeltetésű - létesítmény, a templom és a csűr sokban hasonlított egymáshoz. A majorbeli csűr is egy nagy csarnok, akár a templom hajója, s nem is egy közülük méreteivel vetekszik az isten dicsőségére emelt társaival. Különösen a ciszterciták egykori majorjaiban (pl. Doberan, Mecklenburg) láthatók szemléltetik, hogy milyen épületekre volt szükség akkoriban a majorbeli gazdaságban és a kolostorban élők fenntartásához. A falusi templomok szerény méretűek, ennek ellenére szükséges tartozékai a településeknek. A mondott - befektetésekkel kapcsolatos - kényszerpályán épültek, hirdetvén azt a szándékát a földbirtokosnak és parasztjainak, hogy üdvözülni szándékoznak. 17 17 Angenedt, 1994., Bálint, 1991., Balodis, 1940., Brown, 1996., Cahnman, 1952: 605-24., Cross, 1930., Cserepin, 1956: 234-64., Cserepin, 1978., Dienes, 1976: 79-114., Dienes, 1981. 326-38., Dopsch, 1962/I-II., Dostál, 1965., Fodor, 1999: 61-101., Dölger, 1959., Dölger, I960., Fodor, 2003: 327-51., Frank, 1993., French, 1983/1: 23-44., Geanakoplos, 1964., Göckenjahn - Zimonyi, 2001., Holmes, 1852., KlastornyjSzultanov, 2000., Kuhn, 1954., Kuhn, 1955/1-1957/11., Kuhn, 1968., Kuhn, 1973., László, 1944., László, 1970: 161-90., Livi Bacci, 1999., Ljapuskin, 1968., Maehling, 1944., Milocic, 1972: 231-64., Nowothnig, 1939., Rhode, 1955/1., Rhode, 1965., Richard, 1969., Rohr, 1987., Rösener, 1982/a: 147-64., Rösener, 1982/b: 11748., Smith, 1959., Sprandel, 1975., Steinmann, I960., Udalcova, 1986/1., Vernadsky, 1939: 300-23.
