Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)
Az új civilizáció behatol Keletközép-Európába a 9/10-13. században
A kisemberek életkörülményeinek vizsgálatához kézzelfogható bizonyítékokat szolgáltatnak a régészek és a művészettörténészek. Az eredményekkel azonban sokan elégedetlenek, úgy vélik, hogy buzgalmukból keveset sikerült megtudni a múltról. Őseink szilárd anyagokat: követ, téglát használva, átépítették a fából rótt kis templomokat. A terjeszkedő egyház papjai gerendaépítményekben mutatták be a liturgikus cselekményeket. Eleinte a templomoknak olyan kicsi volt a befogadókészségük, hogy a hívek nem is fértek el az épületben. A helyzeten azonban segítettek. Minden egyes település lakóit valamennyi országban - törvénnyel - arra kötelezték a királyok nevében a papok, hogy családonként egy képviselőjük ünnepnapokon vegyen részt a templomokban tartott szertartásokon. Ettől kezdve kevesen szorongtak a templomfalak között. Miközben mindent megtettek, hogy legyőzzék a múló időt, illő módon otthon is imádták az Urat. Pálfordulás a kisemberek történetében, a hit kézzelfogható bizonyítékokat szolgáltat a gondolkodásukban végbement változásokról. Megteltek temetőik, a templomba járó kevesek pedig - az otthon maradottak képviseletében - imádták az Urat. Az isten házában álltak és térdeltek. Még többen álltak a templomocska bejárata előtt az épületet körülvéve, miközben - a várakozók szokásai szerint - beszélgettek, mulatták az időt. Másfelől nézve, minden egyes szentmise felért egy népszámlálással, ellenőrizhették a család jelenlétét, a maga sajátos módján hivatalba lépett a népesség-nyilvántartás. Egyházi parancsra a templom körül temették el a holtakat. Az isten országát előlegezték a templomdombon, mikor oda temetkeztek, mert lerombolták a kultuszhely és a múlt emberi maradványai közötti falat, szinte egyesítették a lét és a nemlét két tartományát. Ekkor azonban mégsem tudtak változtatni azon az alapvető tényen, hogy az „istenháza" aligha volt alkalmas a sárgolyóra varázsolni az égi pompát. Szerény eszközökre tellett nekik. A templomok méretei szegénységükről árulkodnak. A isten háta mögötti falvacskákban nem laktak mesteremberek, s ha rövidebb-hosszabb ideig sikerült is néhány kőfaragót, ácsot foglalkoztatni, nemsokára egy másik építkezéshez kellett irányítani őket. Minthogy a templom építése a kegyúr, tulajdonképpen a földesúr feladata volt, aki népeit közmunkára kötelezve - szerény beruházásként - meg is oldotta a problémát, a templomocskák félreérthetetlenül árulkodnak arról, hogy mire volt képes a terjeszkedő feudális rendszer. Ha mindenki eljön, a kis épületbe be sem férnek. A néhány évszázadon át használt temetők sírjai viszont - a középkor végének állapotát tekintve - jócskán megsokasodtak. A sírmezők arra a feltevésre nézve szolgáltatnak bizonyítékokat, hogy a halottakat elföldelők előtt egyetlen cél lebegett: szeretteiket mindenki (generációk múltán) a templom körül akarta látni. Már nem is tudták, kit temetnek valami idegen mellé vagy fölé, amiért is egymás hegyén-hátán fekszenek a holtak, rokonaik - végtisztességet adva nyitva hagytak egy kiskaput, mert remélték, hogy aki azon belép, feltámad. A templomkert a túlvilág és talán az üdvözülés színtere. Aki idejutott, még életében remélhette, szerettei - egyházi segédlettel - gondoskodnak róla, előleget kap, hogy „az örök világosság fényeskedik" neki. Persze a mindennapi történelem a kisember életpályája, volt eleje és volt vége, realitását csak a hagyomány meg az álmodozás egészítette ki. A tégla- és kőtemplomok között voltak henger vagy hengercsoportokra emlékeztető - csegelyes - építmények is, amelyeknek építői Keletközép-Európában is kamatoztatták délkelet-európai kapcsolatok révén szerzett tudásukat. Az épületek többsége azonban a nyugati civilizációban kialakult ízlésről árulkodott, a romantika stíluskövetelményeinek felelt meg. A legtöbb - 11-14. század között épített - templom egy vastag falú csarnok volt, melyet nyeregtetővel fedtek le, mikor is nem tartották szükségesnek az épületbelsőt lepadlásolni, inkább egy harangtoronnyal egészítették ki a csarnokot. A ma
