Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Keletközép-Európa népessége a 6-9. században

nyomán (még a római időkben valahol az Alpok völgyeiben, ahol kötött erdei talajokat kell művelniük) rájöttek, hogy nem elég a termőréteget feltúrni, ha bővebb termést akarnak, meg is kell fordítaniuk a fellazított földet. Ezek az emberek vetés előtt barázdát akartak szántani, hogy porhanyósítsák a termőtalajt. Hosszan elnyúló földcsíkokat hasítottak, megváltoztatva a parcellák alakját és a geomorfológiai alakzatokhoz igazodó fekvését. A dombok gerincvonalához igazodva szántogattak, az erózió lépcsőzetes teraszokat hozott létre. Mindamellett elejét akarták venni annak, hogy az aláfolyó csapadék legyalulja a lejtőket. Az eredmény az lett, hogy átalakították a táj képét. Erre azonban sokáig kellett várniuk. Teljesítményük csak egy új technikatörténeti korszakban vált nyilvánvalóvá, az előzményekhez képest meglehetősen későn, hiszen ekkor már a középkorban éltek. A termőföldet meghódítva végeredményben jó három-négy évezreden át próbálkoztak, mígnem sikereket mondhattak magukénak. Az „örökszántó" gazdálkodásának rendszere a középkorban hódította meg az Alpoktól északra lévő tájakat. Az Európában használatos ekéket a Közel-Kelet gazdálkodói találták ki. Bevándorlók terjesztették el használatukat. Dél-Európában, majd az Alpoktól északra az i. e. II. évezredben sorstársaik alakították át segítségükkel a talajmüvelést. Eladdig hegyes karókkal (ásóbotokkal) túrták a talajfelszínt, aztán széthintették a magvakat. A szarvasmarhával vontatott szerszám előnye abban volt, hogy a túró-ekével mintegy négyötszörösére növelték a megmunkált földterületet. A kötött talajon azonban nem boldogultak ekéjükkel, sehogy sem tudták porhanyóssá tenni a földfelszínt. A göröngyöket bunkókkal verték szét, azután később rájöttek arra is, hogy boronákkal morzsolhatják fel a rögöket. Keletközép-Európában az ekék (és talán velük együtt a boronák) az i. e. II. évezredben terjedtek el. Később - a vasmüvesség találmányai révén - megújították a gazdaság és a háztartás felszerelését, eleink termelékenyebb ekéket fabrikáltak ugyan, de még mindig szükségük volt további járulékos eszközökre. De minden fogyatékosság ellenére a bronz- és vaskori földművesek már mindenütt ekével szántottak és boronákat is készítettek, hogy porhanyósítsák a talaj felhasogatott göröngyeit. Vesszőkből, ágakból vagy rudakká hasogatott fatörzsekből állították elő talajsimító szerszámaikat, mert a vetőmagot be akarták takarni a felhasogatott szántóföldbe. A madarak voltak első számú közellenségeik. Az őskori túró-ekével (minthogy nem tudták barázdába fordítani a fellazított földet) hosszanti és keresztirányban egyaránt megszántották a parcellát. Átlagosan 400-500 m

2-t műveltek meg. Ennek a technológiának a tapasztalatait hasznosították Európaszerte. A bronzkori és a vaskori földeket még többnyire egy pár igásökörrel szántották, az állatokat a barázda végén megfordították, majd irányt változtattak és tovább vontatva az ekét, ugyanígy túrták fel - az előbbire merőlegesen is - a talajt. (Tudománytörténeti tény, hogy ezt a megoldást angol kutatók rekonstruálták először. A szakirodalomban celtic-fields néven emlegetik a túró-ekével szántott földdarabokat, utalván korukra. Később kiderült, hogy a technológiát szélesebb körben alkalmazták egykor. Az elnevezés tévesnek bizonyult.) A Mediterráneumban lakók is így művelték szántóföldjeiket, kamatoztatták a technológia egykori alkalmazásának még a Közel-Keletről hozott ismereteit. Tapasztalataikra hagyatkozva - alternatíva hiányában - megalkották a görög és a római területmérték-rendszert. Az elemi egység egy holdnyi terület volt, akkora, amenynyit egy nap alatt felszánthattak. (A múlt században használt robbanómotorral vontatott, vasalkatrészekkel felszerelt faekével ezt a munkát egy óra alatt végezték el.) A római limesen túl is ez volt a norma. Történetesen Dániából (Byrsted, Jutland) szintén ismerünk olyan vaskori szántóföld-mezsgyét, amelynek mérete beilleszthető a római mintába. Talán azért, mert maga a technológia (és a mértékrendszer) régebbi a kolonizációnál.