Hoffmann Tamás: Mindennapi történelem az ütközőzónában (Miskolc, 2004)

Előszó

A dolgozat anyaggyűjtésének és megírásának sajátos körülményeiből következik, hogy az olvasó sok olyan irodalmi hivatkozást is talál ebben az írásban, amelynek részletproblémáit sehol se kísérelhettem meg kifejteni. Ezek a részletek mindössze hivatkozásként kezelendők! Továbbá arra óhajtottam mindössze ráirányítani a figyelmet, hogy a nemzetközi szakirodalomban megismerhető problematika jóval szélesebb körű, mint amire a hazai tudományosság fókuszál. Akármint is van, az alább olvasható szöveggel kell beérnem, jól tudván, hogy a mindennapi történelem sokoldalú, összetett folyamat. Az egyes részletek rekonstrukcióját különféle tudományszakok művelői végzik. Köztük sokan hirdetik az etnikai eredet meghatározó szerepét. Erről írnak a néprajzosok. Úgy vélik, tudományukat egyenesen azért találták ki, hogy az egy nyelven beszélő kisemberek életében tanulmányozzák etnikai eredetük mentális hagyományainak fennmaradását és kimondják, hogy ezek vörös fonálként húzódnak végig a történelmen. Régi teória, kétséges, hogy helytálló, feltehetően már emberöltők óta elavult. Ezeket a fikciókat tulajdonképpen a 19. század elején divatos romantikus elméletek elkötelezettjei gondolták ki. A bajok abból származnak, hogy sokan még most is meg vannak győződve arról, nekik a generációkkal ezelőtt tett felfedezést, voltaképpen ideológiai téziseket kell igazolni, ha előadják mondandójukat. Ezzel szemben a közgondolkodás realitása egészen mást kíván meg. A tudomány tényfeltárása ugyanis az elmúlt öt-hat emberöltőnyi időben jócskán előrehaladt és nem támasztja alá az egykori ideologikus képzelgésekei. Ennek ellenére az alapító atyák tévedéseitől ma is hemzsegnek követőik fejtegetései. Ha megkísérelünk tudománytörténeti mérleget vonni, kénytelenek vagyunk belátni, hogy az európai történetírást leginkább a nacionalisták romantikus eszmevilága befolyásolta. Aktuálpolitikai érdekek oltárán áldozták fel a múlt objektív értékelésének lehetőségét. Korántsem lehet lezajlott folyamatként, tudománytörténeti tanulságként kezelni a szakirodalomban olvasható — egykor meghatározónak szánt ideologikus — elképzeléseket. Ma is aktuálisak. A tévedések legfőbb oka, hogy - a történelemről szólva - szerzőink nem számolnak a reálfolyamatokkal. A gazdaságtörténetet sokáig kultúrtörténetként művelték, az életmód történetét a mentális hagyományok - eszmetörténetileg értékelhető - krónikájaként adták (illetve adják) elő. Alig veszik figyelembe, hogy a prekapitalista társadalmak ökoszisztémája egészen más lehetőségeket jelentett őseink számára, mint a modern világ. Őseink élete sokkal inkább természetfüggő volt, mint kortársaink életmódja. Az emberiség önfenntartása gépek hiányéiban - jóval több energiát fogyasztott el munkavégzésekor, mint manapság. A földrajzi feltételek akkoriban maradandóbban rányomták bélyegüket az emberek környezeti kultúrájára, mint a modern ipari civilizációban. Ahol sok volt az erdő, faházakban laktak, ahol erodált hegyoldalak szürkülnek minden irányban, régóta kőből építkeznek. Manapság mindkét övezetben vasbeton építmények éktelenkednek. Az életmód jellegét meghatározó reálfolyamatok összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet játszottak őseink életében, mert kijelölték a természet és a történelem kölcsönhatásának befolyási övezeteit. Aki ezekre rátalál, felismeri, hogy milyen objektív feltételek határozzák meg az emberek alkotókészségét. A mindennapi életfeltételeket - mint holmi kereteket - töltötték ki az emberek anyagi érdekeltségei. Formációkként különböznek a körülmények, de valamennyiben az anyagi viszonyok szabták meg, milyen életmódot alakíthattak ki maguknak egy-egy történelmi korszak résztvevői. A formációktól függött hagyományaik mindenkori szelekciója, átalakítása és gyarapodása. A mechanizmus keretei között érvényesíthették őseink mentális örökségét, miáltal - a divatos folkloristák véleménye szerint - a kisemberek minden korszakban, állandóan megújították a hagyományt, vagy nagyritkcin — alkalmazkodván a divathoz — egyszer's mindenkorra