Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

BEVEZETÉS

gyűjtött információs anyag eddigi ismereteink kiegészítését és sokirányú felülvizsgálatát teszi szükségessé. A Bükk fennsíkján lévő, 18. században kialakult települések történelmének, létalapjának, tárgyi és szellemi kultúrájának megismerésével az bizonyítható, hogy ezeknek a falvaknak nem a mikrogazdaság, hanem a makrogazdaság szintjén volt jelentőségük. Szerepük nem a helyi, termelési övezetek sajátosságaiból értelmezhető elsősorban. Sokkal fontosabb volt szerepvállalásuk az ország üveggel, faáruval való ellátásában és a gazdaság számára létfontosságú vasgyártás segédanyagainak biztosításában. Tehát nem ezek a települések kényszerültek a mezőgazdasági települések fölöslegére, hanem a kialakuló nemzetgazdaság az ő szolgáltatásaikra. A hutatelepülések népessége alapvetően mindig bérből, fizetésből élt és helyzetét sem korlátozták olyan jogi kötöttségek, mint általában véve a jobbágy falvak lakosságáét. Ennek következtében nyitottabbak voltak és sokirányú alkalmazkodóképesség jellemezte őket, a környezeti, gazdasági és társadalmi kihívásokra gyorsan reagáltak.