Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TELEPÜLÉSSZERKEZET ÉS ÉPÍTKEZÉS

— ezt tükrözi az egész telek —, addig a Kossuth u. 39. számú ház igen kicsi és mögötte egy ennél hosszabb gazdasági épület áll. Ebben istálló és lakókamra van a nagyszülők számára. Az udvar mögött hosszú kert, kaszálókert húzódik. Ez a telek és beépítésének, használatának módja az igásállatokat tartó fuvaros gazda igényeit szolgálta ki. Végül a harmadik szalagtelektípus a Kossuth utca 13. számú ház telke, amiről tudjuk, hog}/ régebben, így még 1903-ban is kaszáló vagy veteményeskert volt és 1905 körül fordították lakótelekké. A telek jelenlegi berendezése 1931-re keltezhető, amikor új házasoknak lakás épült és hátul gazdasági épület. Az istálló a lakással egy fedél alatt van, az egykori fuvaros gazda ott tartotta igavonó ökreit, teheneit. Létalapját a diósgyőri vasgyárnak teljesített rendszeres fuvar képezte. A telekhez a falu nyugati részén veteményeskert is tartozik. Az udvarformák, gazdasági épületek jól tükrözik a hutatelepülések sajátos életmódját. Szembetűnő a gazdasági épületek kis száma, a meglévők formai szegénysége, anyagukat és méretüket tekintve egyaránt. Az állattartás jelentőségéből következően istálló minden portán áll, de ezen kívül úgyszólván nincs általánosan jellemző gazdasági épület. A szénát, ami keveset meg tudnak termelni vagy az istállók padlásán, vagy szabadban, boglyákban tartották. Az egyes falvakban csupán 3—4 csűrnek nevezett építmény található. A telkek funkcionális tagoltsága sem olyan határozott, mint a mezőgazdasági falvaknál, jelezvén a gazdaság szerkezetének egyoldalúságát. Az egyes portákat kerítések alig tagolják kisebb egységekre, általában csak az udvar és a szegényes veteményeskert különül el egymástól. A rendkívül kis területen folytatott földművelés csak a legszükségesebbek, no meg az éghajlati viszonyoknak is megfelelő növények (bab és burgonya)