Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TELEPÜLÉSSZERKEZET ÉS ÉPÍTKEZÉS

soron találunk, vagyis azon a falurészen, ahol az első települők, az egykori szakmunkások házai voltak, egyet pedig a település nyugati szélén, a többinél gazdagabbnak tartott Sir család egyik ágaként. Ez a jelenség arra utal, hogy a múlt század végén Répáshuta társadalmi életében mégis szerepet játszott a nagycsalád-rendszer, mert négy család együtt lakása csak úgy indokolt, ha egykor közösen is gazdálkodtak. Ez a családforma azonban csak a lakosság bizonyos rétegére korlátozódott. A szűk belsőségeknek megfelelően sajátos udvarformák alakultak ki. Minden településen a funkcionális tagolódású, sajátos kettős udvarok a jellemzőek, de megtalálhatóak esetenként a tábla- és a szalagtelkek is, tükrözve azt, hogy a falvak egyes településrészei különböző időszakokban és különböző körülmények hatására jöttek létre. Bükkszentlászlón (Ohután) a telkek többnyire nem mélységükben tagozódtak, hanem a patak mentén, illetve az úttal párhuzamosan került egymás mellé az udvar, gazdasági udvar és a kert. Ezzel teljesen megegyező funkcionális elrendeződés figyelhető meg Bükkszentkereszten a főutca melletti házak telkei esetében. Répáshután is a megosztott típusú telkek udvarai a „történelmi mag"-ban, vagyis a főutcán helyezkednek el. A többféle telektípus egymás melletti létezését leginkább Répáshuta településszerkezetében ragadhatjuk meg. A falu 1903 előtt tulajdonképpen két sor házból állott a patakok partján. Ezeket a helybéliek Koüechck hívták. A település fejlődése során a nyugati pataksor épült tovább, s ezt a sort Mezi ploty, vagy Mezi plota névre keresztelték, ami kerítések közét jelentett. A falunak ezen a részén a szűk kis lakóudvarokat az úttest választja el a hozzájuk tartozó kerttől. Az utca felé nyitott udvarok Észak-Magyarországon ritkaságszámba menő udvartípushoz tartoztak.