Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TELEPÜLÉSSZERKEZET ÉS ÉPÍTKEZÉS

Mindhárom település magját alkotó épületek faszérkezetűek voltak és zsindellyel fedettek. A huták szomszédságában telepített lakóházak is minden bizonnyal ezzel a technikával létesültek. 1774-ben Ohután 62, míg Ujhután 37 épület sorakozott. Répáshután pedig 1828ban is csak 6 használható állapotban levő lakóház volt. A bükki hutatelepülések ipari benépesítése az 1831. évi kolerajárvány után következett be felvidéki származású favágókkal és e folyamat eredményeképpen a század végére óriási változások következtek be a faluképben. Ekkor Ohután már 87, Ujhután 107, míg Répáshután 33 lakóépület sorakozott. Ohuta, ez a Márkus patak völgyében települt kis falu ekkor már jellegzetes képviselője volt a patak menti településformának A 100—150 méternél szélesebbre soha nem nyíló keskeny völgytalpban a patak és az út mentén álltak a település két sorban elhelyezkedő házai. Az épületek csak az utcasor derekán fértek el két sorban, a völgy végén csak egy-egy sorban. Ebből a településképből csak 2—3 ház lógott ki, amelyek az utcasor nyugati végén, a hegynek futó ösvény lankásabb részeire települtek.

2 Ujhuta is — Ohutához hasonlóan - egy szűk völgyet foglalt el eredetileg, és ahogyan a völgy megengedte, egy vagy két sorban helyezkedtek el a lakóépületek. A hutatelepülések centrumában épült fel a plébániatemplom a főutcát keresztülszelő keresztút mentén a központban, amelyet 1801. húsvét vasárnapján szenteltek fel, s így a keresztutcássá váló falunak egy jellemző központi része alakult ki. Az új út mentén a nagyon szűk völgyben fejlődött tovább a település. 2 Vö. VigaGy. 1982. 92.