Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG

Óhutából pedig a Szent László tiszteletére felszentelt temploma után Bükkszentlászló.

19 (Ujhuta) Bükkszentkereszt viszonylag nagyarányú népességnövekedését több tényező kedvező együtthatásának köszönhette. A település dinamikus fejlődésnek indult az idegenforgalom révén. A falut Csonka-Magyarország legmagasabban fekvő üdülőjévé nyilvánították. Közigazgatási centrummá is vált, miután körjegyzőség létesült a településen, állandó posta és csendőrőrs, no meg erdészeti hivatal.

20 1941-ben az országos összeírás során felmérés készült a lakosság nemzetiségi állapotáról, nyelvhasználatáról is. Bükkszentlászlón a lakosság több mint 60%-a, 411 fő vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. Répáshután 55%, 329 fő. A legtöbben Bükkszentkereszten, az 1685 főnyi lakosságból 1352-en, vagyis a népesség megközelítőleg 80%-a. Ugyanakkor mindhárom település lakói állították, hogy magyarul is tudnak.

21 Már utaltunk arra, hogy az egyház és az oktatás az első világháború végéig toleráns volt a lakossággal szemben. A papok és a tanítók többsége szlovák anyanyelvű volt. A magyar származású papok is egy-két év alatt eljutottak olyan szintre, hogy a legszükségesebbeket megértették és kismértékben kommunikálni is tudtak. A tanítók többsége szlovák volt, akik az 1. világháború után a magyar nyelv kötelező oktatását nem nagyon tudták ellátni. Amikor szakfelügyelők látogattak az iskolába, akkor a legkülönbözőbb módon igyekeztek palástolni hiányosságukat, vagyis, hogy a gyerekek nagyon keveset tudnak magyarul. 19 Reggeli Hírlap 1940. február 17. 20 Veres U, 2001. 27. 21 Vö. Vem L., 2000. 65.