Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)
NÉPESSÉG
gondoskodott, hanem az utódok nevelését is fontosnak tartotta, amikor tanítót fogadott a faluba. A kápolna mellett 1787-ben épült paplak egyik szobája szolgált a kántor és a tanító elhelyezésére. Rossz időben ez a terem volt az iskola is, mert az év bizonyos időszakaiban a szabadban folyt az oktatás, hiszen Mária Terézia közismert rendelkezéseinek megfelelően a tanítási idő téli és nyári időszakra oszlott. Az újhutai iskola az óhutai gyerekek oktatási intézménye is volt. Ily módon a tanulók létszámát nagyon ingadozóvá tette a távolság, a szülők egyénisége és az ebből következő igyekezete, hogy a gyermekeket korán munkára, főként állatok őrzésére fogják. A hutatelepülések egyetlen iskolájában lényegében 3-4 hónapra korlátozódott az oktatás a hivatalos egyházlátogatások szerint. Ez az első népiskolai törvény megszületéséig, 1867-ig jellemző volt. Az említett hivatalos látogatások jegyzőkönyveiben azt is megörökítették, hogy az oktatás minden esetben szlovák nyelven folyt. A katolikus egyházi rendelkezések előírták, hogy a templomok mellett mindenütt kell iskolát fenntartani. A lelkipásztorok feladatát tartalmazó kézikönyvek külön utasítást tartalmaztak az iskolákra, az oktatásra vonatkozóan is. Az utasítások betartását a hivatalos egyházlátogatások során ellenőrizték. A tanítóképzés híján minden olyan személyt elfogadtak iskolamesternek, aki írt és olvasott, s a szándékon túl feltételezhető volt az is, hogy másokat is tud tanítani. A tanítók a jobbágy terhektől és a katonai szolgálattól mentesültek, de a szülőktől kapott néhány krajcár nagyon szerény megélhetést biztosított számukra. 16 Az első népiskolai törvény életbe lépéséig a tanító legfőbb teendője a katekizmus, a bibliai ismeretek és egy16 Az adatok a bükkszentkereszti História Domusból származnak.
