Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÖSSZEGZÉS

sorban a zempléni hegyvidék lakosságának szokásrendszerével mutat hasonlóságot. A vitathatatlanul meglévő helyi sajátosságok pedig elsősorban a különböző cselekmények intenzitásában mutatkoznak, nem pedig az egyes szokások meglétében vagy hiányában.

1 A hiedelemalakok közpond figurája, a boszorkány szintén az interetnikus hatásokat tükrözi. Azonban a többi alak (pl. cernokhazhik, vrkolak, zmora stb.) az etnikai specifikum jegyeinek hordozója. A hutatelepülések történetinéprajza kétségtelenül a bükki szlovákok kulturális csoportja műveltségbeli különállóságát bizonyítja a hazai szlovák tömbök között. A sajátos tevékenységi forma, a táji munkamegosztásban elfoglalt helyzet, s az ebből következő megkülönböztetett státus sok tekintetben konzerválta a hagyományos műveltség elemeit, annak ellenére, hogy ez a népesség állandó (de nem kiszolgáltatottságot tükröző) kontaktusban volt a környező magyarsággal. A magyarsággal való állandó kapcsolat nem vezetett szükségképpen az asszimilációhoz, a sajátos nyitottság „zárta" is a csoportot és sajátos, bilingvis, szerkezetében is differenciált kultúrát eredményezett. 13 NtedermüllerP., 1984. 324.