Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÖSSZEGZÉS

dők házat és telket kaptak használatra és kötelezték magukat arra, hogy fizetség ellenében fakitermelést, mész- és szénégetést és egyéb erdei munkákat végeznek. A 18. század második felében 30—36 krajcárt fizettek egy öl fáért, 15 krajcárt pedig egy hordó mész égetéséért. Több adat bizonyítja, hogy az erdei munkavégzés csábító vonzerőt jelentett a bükkalji falvak népességének is és sokan vállalkoztak volna letelepülésre. Kisgyőr, Felsőgyőr, Diósgyőr, Bábony, Varbó, Parasznya és Radostyán lakói mutattak erre különös érdeklődést. Azonban betelepedésüket nem engedélyezték mert ,,...az uraságnak inkább kárára mintsem hasznára" lettek volna, nyilván a jobbágyfalvak elnéptelenedése miatt és a jobbágyi szolgáltatások elmaradása okán.

2 A telepítvényes falvak lakói először 1853-ban jutottak tulajdonhoz, amikor erdő- és legelőterületet kaptak az úrbéri pátens rendelkezéseinek megfelelően, majd pedig 1895-ben a telkek is birtokukba kerültek a „...kincstár tulajdonát képező ingadanoknak a kincstári kezelési ágazatok szerinti elkülönítése során."

3 így alakultak ki a falvak belterületei és határai, amelyek a megélhetés kereteit biztosították és biztosítják. A településformák és az udvarformák a lakosság gazdálkodásának és életmódjának tükrözői. Gunda Béla szavaival: „A ház és az udvar, illetve a szűkebb értelemben vett telek a települések magja. A telek gazdasági funkciója, formája, beosztása, egymáshoz való viszonya 1 OL. E. 696. Összeírások Diósgyőr—Tokaji koronauradalom 6/a uradalmi javak és jövedelmek Conscriptio et inventatio 17878. Fasc. 4. Fr. 3. 2 B.-A.-Z. m. Lt. XI/601.995. sz. irat. A diósgyőri koronauradalom iratai. A kir. kamara körrendelete a diósgyőri koronauradalom lakosai számára 1813. 3 Jegyzőkönyv és végzés... 1895. HOM HTD. Ltsz. 53-4496.1-2.