Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

ÜNNEPEK, SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

falun és maszkot viselve adományokat gyűjtöttek a bálra. Ha lányokkal találkoztak, akkor jól megtáncoltatták őket. Februárban hamvazószerda {popoké) jelentette a böjt kezdetét. A böjti időszak legjelentősebb egyházi jellegű ünnepe a virágvasárnap volt, amikor mindenki barkát vitt magával a templomba. A szentelt barkát sokféleképpen használták. Úgy vélték, hogy minden rontástól megvéd, s ezért otthon a gerendán vagy a konyhában tartották. A húsvéd ünnepek nagycsütörtökön (zeleni sturtok) kezdődtek. Ekkor délután 3 órakor harangoztak utoljára. A harang legközelebb csak a nagyszombati feltámadáskor szólalt meg újra. E napon semmiféle munkát nem végeztek és szigorú előírás volt a böjtölés. Nagyböjtön a misére menve azt mondták, hogy mennek a templomba Trojicskát csókolni. Ilyenkor vette elő a pap a templom Krisztus keresztjének szilánkjait tartalmazó ereklyét, és ehhez járultak csókra a hívők. Nagyszombat estéjén tartották a templomban a feltámadási szertartást, melynek végén a feltámadási körmenet után tűzszentelésre került sor. A templom mellett gyűjtött tüzet a pap megszentelte és ebből a tűzből mindenki vitt haza, hogy otthon erről a parázsról gyújtson új tüzet. A húsvét a tavaszi időszak legfontosabb vallási ünnepének számított. A reggeli misén mindenki megszenteltette az ünnepi ételt. Igen nagy becsben tartották a szentelt kalácsot. A templomból hazatérve a gazdasszony körbejárta a megszentelt étellel a házat, s csak ezután adott belőle a család tagjainak. Húsvét másnapja volt a locsolkodás szokásának alkalma, amikor a lányok szépen festett tojásokkal ajándékozták meg a locsolókat. A húsvétot követően ritkultak az egyházi ünnepek, aminek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy a közelgő munkás hónapok egyre kevesebb időt engedtek az ünne-