Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

gyasztottak, amikor együtt volt a család. Ebédre csaknem minden családnál baromfit vágtak és levest főztek belőle. Utána főtt tyúkhúst (kúracina) szolgáltak fel főtt krumplival. Az 1900-as évektől vált szokássá a harmadik fogás, ami valamilyen sült tészta volt. Vacsorára az ebéd maradékát fogyasztották el, vagy valamilyen tejes kását (kasa s mliekom) főztek. Jeles napok ételei, étkezési szokásai A jeles napok közül a lakodalmak és a karácsonyi ünnepek ételei és étkezési szokásai tartalmaztak igazi helyi sajátosságokat. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a lakodalmak nyújtottak lehetőséget az új ételek megismertetésére, bevezetésére. A karácsonyi ünnepek pedig a tradicionális, nemzedékről nemzedékre öröklődő étel- és szokáskultúra megőrzésére, átörökítésére. Lakodalmakkor a vőlegényes és a menyasszonyos ház egyaránt meghívta a maga vendégeit. Az ebéd és a vacsora ételei között nem volt jelentős különbség. Az első fogás mindig tyúkhúsleves volt csigatésztával, amelyet töltött káposzta (pinená kapusta) követett, harmadik fogásként pedig csirkepaprikás vagy csirkepörkölt (kuraci paprikás, perkelt), amihez galuskát adtak. Ahol töltött tyúkot szolgáltak fel harmadik fogásnak, ott bécsi szelet követte ezt (vyprá^ané mäso, rezén). A húsos ételeket kalácsok követték. Először a fonott fehér kalácsot tették asztalra, majd töltött tekercseket, buktát kínáltak. A lakodalmi vendégség végén következett az elmaradhatatlan tejben főtt rizs (rizskása, rajs), amellyel ősi szokás szerint kásapénzt gyűjtöttek a szakácsnőnek és jelezték a lakodalmi vendégség végét. Ugyanezeket az ételeket szolgálták fel