Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

TÁPLÁLKOZÁS

Végezetül meg kell említenünk a tejlevest [níliecna polievká), amelyet többgyermekes családokban reggelire főztek a gazdaasszonyok. A cukorral ízesített tésztás, árpakásás tejleveseket a gyerekek és az idős emberek fogyasztották, mert a nehéz fizikai munkát végzőknek nem volt eléggé tápláló. Tészták A különféle tésztafélék legalább olyan fontos szerepet töltöttek be a lakosság táplálkozásában, mint a levesek. Ezek közül is minden kétséget kizáróan a kenyérnek volt különös szerepe. A hutatelepüléseken az 1950-es évekig minden család magának sütött kenyeret. Nyilvánvalóan a nagyvároshoz való közelség miatt — ami lehetővé tette a bolti kenyér beszerzését - először Bükkszentlászlón hagytak fel a kenyérsütéssel. A többi hutatelepülésen sok család még az 1960-as évekig önellátó volt. A bolthálózat kialakulását követően tevékenységük gazdaságtalanná, következésképpen feleslegessé vált. Most már csak rendkívüli körülmények hatására fűtöttek be a még meglévő kemencékbe. így legfeljebb olyan téli időszakokban, amikor a hóakadályok miatt a rendszeres kenyérellátás nehézségekbe ütközött. A hutai lakosoktól nagy általánosságban elmondható, hogy szívesen fogyasztottak kenyeret és mindig nagy tiszteletben tartották ezt a táplálékot. A száraz kenyeret is elfogyasztották. Az erdőn dolgozó férfiak nyársra húzva pirították és a pirított kenyérhez ugyancsak nyárson sütött gombát fogyasztottak. A háztartások száraz kenyerét levesekhez adták betétnek.